merített
merített [e-ë] melléknév
1. Olyan, amit vhonnan, vmiből v. vmibe merítettek (1–4). A vízbe merített korsó; a kútból merített víz; az előadásból merített tanulság; a küzdelemből merített erő. [A férj] tapasztalataiból merített indokokra támaszkodva, a szép feleség ellen válópert indított. (Jókai Mór)
2. Merített papír: különleges eljárással készült, kissé érdes felületű, nagy rongytartalmú, finom minőségű p. A főfiskálisnál egy marék papiros volt… – Olvassa el főkapitány uram… Átadta neki a szürke, kemény, diósgyőri merített papírt. (Móricz Zsigmond)
3. (műszaki nyelv) Merített áru: olyan, főleg gumiból v. műanyagból való készítmény, amely varrat nélkül készül (pl. orvosi gumikesztyű).
