mérkőzés
mérkőzés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A mérkőzik (1) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy két fél mérkőzik egymással; erő, képesség versenyszerű összemérése. Céllövésben, fegyverforgatásban, kézügyességben, lovaglásban, tudásban való mérkőzés; két ellenfél mérkőzése. No, melyiteknek van még kedve a mérkőzésre? – kurjantott a lovát ugratva Török Bálint. (Gárdonyi Géza) || a. (sport) Két sportolónak v. főként két sportegyesületnek, csapatnak nézők előtt lefolyó versenyszerű küzdelme. Bajnoki mérkőzés; barátságos mérkőzés; döntő mérkőzés; hármas mérkőzés; lejátszott mérkőzés; osztályozó mérkőzés; rangadó mérkőzés; megnyert, elvesztett, döntetlen mérkőzés; kosárlabda, labdarúgó, vízilabda mérkőzés; mérkőzésre hív ki, szólít fel vkit, vmely csapatot, egyesületet; mérkőzést játszik, tart. A mérkőzést a budapesti csapat nyerte meg.
Szóösszetétel(ek): 1. mérkőzéslefújás; mérkőzéssorozat; mérkőzésvezető; 2. csapatmérkőzés; díjmérkőzés; edzőmérkőzés; előmérkőzés; körmérkőzés; kupamérkőzés; pótmérkőzés; serlegmérkőzés; sportmérkőzés.
mérkőzéses; mérkőzési.
