mérsékel
mérsékel [ë v. e] tárgyas ige -ek [ë] v. ..klek [ë], -ünk v. ..klünk; -t, -jen [ë]
1. (kissé választékos) <Árat, költséget> vmivel lejjebb szállít, csökkent. Mérsékli az árakat, a kiadásait, a költségeket. A kormány mérsékelte az elemi károktól sújtott termelők adóját.
2. Mérsékel vmit: vmely érzelmét v. vmely inger, hangjelenség megnyilvánulásának erejét, fokát csökkenti, kisebb mértékűvé teszi. Mérsékli étvágyát, fájdalmát, hangját, haragját. A szelid Germanicus tudá | az indulatjait mérsékleni. (Katona József) Aggodalmasan mérsékelte a lépései neszét. (Gárdonyi Géza) || a. Mérsékli magát: nem engedi indulatát szabadon megnyilvánulni; fékezi magát. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) Ilyen viselkedésre késztet v. kényszerít vkit; korlátok közé szorít. Csillapodék aztán apai buzgalma, | Mérsékeli Bencét asszonya tilalma. (Arany János)
3. <Vminek a hőmérsékletét, hőfokát, hevét, a levegő melegségének v. hidegségének fokát> enyhíti. Télen a nap nemigen mérsékli a hideget. Ez a gyógyszer mérsékli a lázat.
Igekötős igék: lemérsékel.
mérsékelhetetlen; mérsékelhető; mérsékeltet; mérséklés; mérséklő.
