mérsékelt
mérsékelt [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (ritka) Olyan, amit mérsékeltek; csökkentett, leszállított. Kiárusításkor mérsékelt áron vesz vmit. Feladta a poggyászukat, megváltotta mérsékelt árú másodosztályú jegyeiket. (Ambrus Zoltán)
2. (kissé választékos) Könnyen megvalósítható, nem túlzott; szerény. Mérsékelt igények, követelés. || a. (kissé választékos) A végletektől, a legnagyobbtól, a legerősebbtől stb. távol álló, a mások érzékenységét v. teljesítőképességét figyelembe vevő. [Széchenyi] …többnyire igen mérsékelt hangon, de… polemizáló modorban kezd rögtönzött szónoklatához. (Kemény Zsigmond) A szobák jók… [a lakás] bére is mérsékelt. (Arany János)
3. (kissé választékos) Közepes, nem nagy. Mérsékelt hideg, meleg, szél; mérsékelten jó. Az e vállalatba fölvett művekért mérsékelt tiszteletdíj is jár. (Arany János) Mérsékelt érdeklődéssel nézte barátját, aki ingujjra vetkőzve játszott. (Herczeg Ferenc) Mérsékelt sebességgel haladt kifelé a teremből. (Móricz Zsigmond)
4. (sajtónyelvi) A határozott állásfoglalástól tartózkodó, megalkuvásra hajló. Mérsékelt irányzat, politika.
5. (földrajz) Mérsékelt égöv: a Föld felületének a Rák- és Baktérítőtől a sarkkörig terjedő része, ahol a napsugár sohasem esik merőlegesen a földre, és a napsugár beesési szögének változása az év folyamán az évszakok változását okozza. Ez? Mérsékelt? Ez? Hazánk iszonya! | …Fagy, hó, köd, sötét | rontja az élet nagyobbik felét… | Mérsékelt égöv?… Én csak átkozom. (Szabó Lőrinc) || a. (földrajz) Mérsékelt éghajlat: a mérsékelt égöv éghajlata.
mérsékeltség.
