mesterfogás
mesterfogás főnév
1. (kissé választékos) Nagy ügyességre, jártasságra valló módszer, eljárás, fogás (6), amelyet rendsz. csak a szakma kiváló művelői ismernek. Jól ismeri a szakma mesterfogásait. || a. (kissé választékos) A sikert biztosító, ügyes, leleményes fogás, módszer. Ehhez valódi mesterfogás kellett. Képzelheti… hogy kerültek napfényre egyenkint… a legrejtettebb… titkok…; ezekhez járultak az ügyvédi dialectica mesterfogásai. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Nagy furfanggal kieszelt cselfogás. Mesterfogásaival nem sikerült célt érnie. || a. (sport) <Kül. a szabadfogású birkózásban> különlegesen ügyes cselfogás, cselvetés. Mesterfogással két vállra fektette ellenfelét.
mesterfogásos.
