mesteri
mesteri [e-ë] melléknév -en [e] v. -leg [e]
1. Mesterre (1–2, 5) jellemző, mesterhez méltó <eljárás, módszer, tett, teljesítmény>; a maga nemében kiváló, kiemelkedő. Mesteri ábrázolás, munka, találat; mesterien hegedül; mesteri módon csinál vmit. Mérnök barátom egyszerű nyelven s mesteri szemléletességgel a XIX. századi technika fejlődését s annak nagy eredményeit vázolta fel. (Kuncz Aladár)
2. (ritka) Vmely mesterhez (2), nagy művészhez tartozó, őt illető, rá vonatkozó dolog. E festmény mesteri kézre vall.
