mesterkedés
mesterkedés [e-ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A mesterkedik (1) igével kifejezett cselekvés, az a tény, hogy vki mesterkedik vmiben, vmivel; ügyeskedés. Barkácsolásban való mesterkedés.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Ravasz, furfangos viselkedés, ill. ilyen eljárás, tevékenység; ravaszkodás, manipuláció. Agyafúrt mesterkedés; diplomáciai mesterkedés. Mesterkedéseik nem jártak sikerrel. Ez a sok mesterkedés, ez a sok retorika… mind csak arra való volt, hogy végre is be kellessen érnünk a házasságtöréses drámák egy hétköznapi sütetével. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Ravasz, rosszindulatú áskálódás, gáncsoskodás, ármánykodás. A reakció mesterkedései. Mesterkedései mögött hitvány törtetés rejlett.
