meszelő
meszelő [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki meszel (1). A meszelő asszony telefröcskölte az ablakokat.
II. főnév -t, -je [e] Ecsetszerű, rendsz. lószőrből készült, hosszú nyélre erősített eszköz, amellyel meszelni szoktak. Arcod fehér, mint a bemártott meszelő. (Petőfi Sándor) Esik, hogy nőjjön sár meg bodza, | csak egy hűvösen heverő | répa, egy jámbor meszelő | meg én hallgatjuk gondolkodva. (József Attila)
Szóösszetétel(ek): 1. meszelőnyél; meszelőpamacs; meszelőrúd; 2. égimeszelő.
meszelős.
