meszes
meszes [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Meszet tartalmazó. Meszes föld, talaj, víz. A talaj meszes volt; valaha mészégető állt itt. (Gelléri Andor Endre)
2. Mésszel bekent, beszennyezett <tárgy, ritk. személy>. Meszes lett a ruhája. Milyen meszes ez az ember!
3. Mész tartására, szállítására haszn. <eszköz>. Meszes gödör, veder. Kovács Jani görbe lába Nem tud felmászni az ágyra, Majd felmászik a kisszékről, A meszes dézsa füléről. (népköltés) Egy meszes kocsin sikerült neki eljutni a kedves kollégium falai közé. (Tolnai Lajos)
4. Mésszel kezelt, tartósított. Meszes tojás. || a. (szőlészet) Meszes bor: olyan b., amely meszet tartalmazó talajon nőtt szőlőből készül.
5. (ritka) Meszet árusító <személy>. Meszes ember. Veszekszik a lelketlen meszes emberekkel. (Tolnai Lajos)
6. (orvostudomány) Olyan <hely a szervezetben>, ahová mész (b) rakódott le; az elmeszesedés tüneteit mutató. Meszes erek, góc. Kezével, melyen kéken puffadtak a kemény, meszes erek, …mutatta családjának, hogy minden rendben van. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Meszet áruló személy. Vett két kiló meszet a meszestől.
meszesség.
