métely
métely [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (többes számban ritka)
I. (állattan) Mételyek: a laposférgek (Plathelminthes) törzsének egyik osztálya; többnyire kicsiny, lapított testű élősködő állatok (Trematoda). A legismertebb métely a májban élősködik. Tuba Ferkó juhot őriz a tájon; | Juha mételyt legel a rossz lapályon. (Arany János) || a. Mételykór. Juhai mételyben pusztultak el. A búzában konkoly és vadóc van, | …nyájainkat métely szállja meg. (Berzsenyi Dániel) Én nem termesztök birkát… Ugyan aki birkával foglalatoskodik, attul sem hallottam mostanában, hogy métöly esett volna a jószágjába. (Móra Ferenc)
2. (költői) Betegség, kór. Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, választékos, erősen rosszalló) Ragályszerűen terjedő erkölcsi rossz. A fasizmus mételye. Megfertőzte a nagyravágyás mételye.
Szóösszetétel(ek): 1. mételycsíra; mételyfertőzés; mételyfű; mételymentes; mételymentesség; mételypete; 2. májmétely.
mételyes; mételyez.
