metsző
metsző [meccő] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. -n, -bb
1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely metsz (1–4) vmit. Szőlőt metsző munkás; vasat metsző szerszám.
2. (régies) Levágni való <állat>. Metsző borjú, malac. Ha másat nem kívánnak… szenátor uramék, egy metsző bornyút adok magam szegénységéből. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) A hasítás érzéséhez hasonló fájdalmat okozó <szél, hideg>. Mily metsző ez az alföldi hideg… (Tolnai Lajos) Metsző hideg bóra hajlítgatta a park pálmáit. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben) A hasítás érzéséhez hasonló. Metsző fájdalom. || b. (átvitt értelemben) Bántó fájdalmat okozó <megnyilatkozás>. Metsző gúny. Metsző tekintettel mérte végig. Végre királynénak… Fodorodott kissé ajka sovány széle: | „Állj fel!” Szava nem volt se szelíd se metsző; Társai tudták már, hogy az új lány tetsző. (Arany János) Egyszerre egy metsző élcet hallunk, mely gondolkodóba ejt bennünket. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -je [e]
1. (szőlészet) A szőlő metszését végző személy. Ő volt a környék legjobb metszője.
2. (vallásügy) Izraelita hitközségi alkalmazott, aki a háziállatok rituális levágását és az újszülött fiúgyermekek körülmetélését végzi; sakter. Hitközségi metsző.
Szóösszetétel(ek): 1. metszőkés; metszőolló; metszőpont; metszősík; metszővéső; metszővonal; 2. fametsző; menetmetsző; üvegmetsző; zsebmetsző.
metszői; metszőség.
