miatta
miatta határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos) -m, -d, miattunk, -tok, miattuk v. (régies) miattok. Nyomósítva: őmiatta, őmiattuk. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy v. dolog miatt (főleg 1, 4–5). Miattam ne aggódj! Miattad nem tudok dolgozni. Miattunk ugyan tehet, amit akar. Volt egy szép Királyfi, Rózsa | …Nem maradt meg tőle béken őz vagy szarvas a vidéken: Hanem a lyány ő miatta Ülhetett az istenadta. (Arany János) Elárulom tudásomat miattad. (Madách Imre) Miattam fújhat künn a szél. (Tolnai Lajos) [Anna] Azt hitte hajdan, hogy miatta | főbelövi magát egy katonatiszt | pezsgős éj után. (Kosztolányi Dezső)
II. névutó (rendsz. -nak, -nek ragos névszó mellett) (régies) Miatt (1–5). Nagy tolongásnak miatta Szinte már a föld is rendül. (Arany János) Laci fejébe a nagy búbánatnak miatta bele nem fért a tudomány. (Mikszáth Kálmán)
