mienk
mienk [e] névmás, birtokos, több birtok esetén: mieink v. (népies v. választékos) miéink v. (ritka, népies) mienkek [e-e]; (kissé népies v. választékos) miénk, -et [e]
I. (melléknévi) Olyan, az a(z)…, ami, aki hozzánk tartozik, a mi tulajdonunk(ban van).
Használata:
a) <Állítmányként v. igei-névszói állítmány névszói részeként.> Ez a föld (a) mienk. Ezek a lovak a mieink. Mienk az ország, magunknak építjük. Mienk a haza és mienk a jog! (Petőfi Sándor) Holnap már minden a mienk lesz. (Ady Endre) Az volt a filozófiai álláspontja, hogy az a miénk, amit megeszünk. (Krúdy Gyula) Húnyjon vágy s remény, … | ilyen dolgokban az is fájdalom, … | ha azt vesztjük, ami nem a miénk. (Szabó Lőrinc);
b) <Alanyként, tárgyként v. határozóként, olyan szembeállításban, amelyben egy másik nyelvtani személyű birtokos és birtokszó kapcsolata a birtok jelentését nyilvánvalóvá teszi.> A ti lakásotok világos, a mienk sötét. A ti gyerekeitek jól tanulnak, a mieink nem. Volt-e… sok almája a kertben? A mienk férges volt az idén. (Mikszáth Kálmán) A faluban… csak egy család van, mely tökéletes: a mienk. (Móricz Zsigmond)
II. (főnévi) A mieink: a) a mi családunk tagjai; b) közeli hozzátartozóink; c) azok a személyek, akik a mi csoportunkhoz tartoznak, a mi elveinket vallják; d) <nemzetközi mezőnyben, sportversenyen:> azok a személyek, versenyzők, csapatok, akik, amelyek a mi népünket, a mi színeinket képviselik. A mieink kinn dolgoznak a mezőn. Ott mennek az ellentábor hívei, itt jönnek a mieink. Most a mieink támadják a holland kaput. A mieink is megállták a helyüket a fesztiválon. Volt két lovas őr, azok éppen kapaszkodtak fel a lóra, mikor utolérték a mieink. (Móricz Zsigmond)
