mikulás
mikulás főnév -t, -ok, -a (írva: Mikulás is)
1. Az a gyermekek képzeletében élő fehér szakállas, püspöksüveges öreg ember, aki – ahogyan a kisgyermekeknek mondják – december 6-án éjjel a jó gyermekeknek ajándékot, a rosszaknak pedig virgácsot hoz; télapó. A mikulás puttonya, süvege, szakálla. Mikor jön már a mikulás? A fiú az apjára mosolyog. – Mit hoz még a mikulás? (Gárdonyi Géza) || a. Alkalmilag ennek a szerepét játszó, megfelelő jelmezbe öltözött és maszkírozott személy. Mikulásnak öltözik. Telek jutnak eszembe, telek, | …mint egész csöpp gyerek, | Pesten is átbujtam egy telet | …félelmes volt a sok emelet | …csilingelt és búgott a világ | …Mikulás ment a hátsó gangon át. (Babits Mihály) || b. Ezt ábrázoló, rendsz. csokoládéból v. cukorból öntött kisebb figura, amelyet december 6-án gyermekeknek szoktak ajándékozni. Az asszony… rakogatja a cukrot, a mikulást a cipőcskékbe, cipőcskék mellé. (Gárdonyi Géza)
2. Az az alkalom, amikor a mikulás (1) megjelenik. Mikuláskor. Mit kaptál mikulásra?
mikulási.
