mindamellett
mindamellett [d-a] kötőszó (választékos, irodalmi nyelvben)
1. A megelőzőleg említett tény, körülmények, állítás ellenére; mégis. Az öregek nem sejtettek semmit, mindamellett feltűnt nekik, hogy Mari búslakodó. (Mikszáth Kálmán) Igen kövér, de mindamellett bohó ifjú volt. (Tömörkény István)
2. Mindamellett hogy: a vele bevezetett mellékmondatban részletezett tény, körülmények ellenére; noha. Mindamellett hogy általában kitűnően dolgozik, néha feltűnően fáradt. Mindamellett hogy sok eső esett, a vetés nem fejlődött eléggé.
