mindenkor
mindenkor határozószó, általános (régies) mindenkoron
1. (választékos) Minden időben, mindig, bármikor. Mindenkor szívesen látlak. Mindenkor szívesen veszem a kritikát. Hogyha az udvarból a jószágába kiment is, Tíz láncsás lovagolt mindenkor hintaja mellett. (Fazekas Mihály) Atyja leszek apja helyett,… az én kardom őrködik rajta és az országán mindenkoron. (Gárdonyi Géza)
2. Mindenkorra: minden elkövetkezendő időkre. Ezt jegyezd meg mindenkorra. || a. <Erős nyomatékkal:> egyszer s mindenkorra: a) véglegesen. Ezt egyszer s mindenkorra elintéztem. Apámból egyszer s mindenkorra kihullott a föld hivatása. Soha többet ásót és kapát kezébe nem vett. (Móricz Zsigmond) || b. Mindenkorra. Egyszer s mindenkorra vedd tudomásul, hogy… Ez a rendelkezés egyszer s mindenkorra szól. Az öregúr egyszer és mindenkorra meghívta Vili összes osztálytársait, hogy délután… nézzenek föl, tanuljanak együtt. (Kosztolányi Dezső)
