mindjárt
mindjárt [mingyárt] határozószó, (népies) mingyár
1. A kijelentés után nagyon rövid idő múlva; hamarosan. Mindjárt visszajövök. Mindjárt hozzáfogott a munkához. Ime, az ujjodra köves gyűrű, Felvonom azt mindjár’: s méreg, acél nem jár. (Arany János) Hiszen mindjárt befűtök én. Nem a vármegyének, ámbár annak se ártana, de a szobában. (Mikszáth Kálmán)
2. Közvetlenül a szóban forgó, az említett esemény után; azonnal, rögtön, nyomban. Mindjárt tisztában voltam vele, hogy mit akar. Amint megérkezem, mindjárt írok. Kormos Pistát Simontornyán megfogták, | Mingyár az urak elejbe hajtották. (Mikszáth Kálmán) Mindjárt gondoltam, hogy pletyka… (Mikszáth Kálmán) Most lenne ideje a víg szüretnek És téged a múlás fájdalma lep meg, Hogy egyet alszol s mindjárt itt a tél. (Kosztolányi Dezső) || a. Rövid idő alatt, a szóban forgó dolog következményeként. Befűtött a vaskályhába, s mindjárt meleg lett. Olyan pompás társalgó volt, hogy mindjárt át tudta melegíteni, akivel beszélgetett. (Mikszáth Kálmán) || b. Ismétlődő v. szokásszerű előzmény után, annak következményeként. Amint egy kicsit hidegebb az idő, mindjárt megfázik. Szivünk dobog, ha egy csaplárlegény az | utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy | a tartozás mindjárt eszünkbe jut. (Katona József)
3. (kissé bizalmas) Akármilyen kis, jelentéktelen okból, alkalomból. Nem kell mindjárt megijedni, rosszat gondolni, sírni, veszekedni. Nem virítok számotokra, Árva finnyás kóficok! | Kiknek gyönge, kényes, romlott | Gyomra mingyárt háborog. (Petőfi Sándor)
4. (bizalmas) Egyúttal; egyben, egyszersmind. Fejére húzta a prémes sapkát, amely mindjárt a fülét is betakarta. Ez az uzsonna mindjárt vacsora is volt.
5. (ritka) Vmely feltétel esetén okvetlenül; egyszersmind. A négy szürke lónak a két kajla sőre Nagy keservesen tud kitérni előle, Pedig félni félnek; mert az isten-adták Birnák csak a jármot, mingyár’ elragadnák. (Arany János)
6. (népies, bizalmas) Ha mindjárt: <rendsz. az is szóval együtt:> még abban a rendkívüli, különleges esetben is, ha… Ennek meg kell lenni, ha mindjárt összedől (is) a világ. Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mingyárt az ingemért is! (Petőfi Sándor) Saját vérem… nem hagyom felprédálni, ha mindjárt labanc is a beste kölyke. (Eötvös Károly)
7. (kissé bizalmas) Vmely más határozóval v. mellékmondattal kifejezett térbeli dolog közvetlen közelében; közvetlenül. Mindjárt az ajtónál áll a fogas. Mindjárt (ott), ahol az út elágazik. Ott ült a fűben, mindjárt az út mellett. (Móricz Zsigmond)
8. (tájszó) Mindjárt-mindjárt: gyakran ismétlődve, mindegyre, minduntalan.
