mód
mód főnév -ot, -ja
I. <Főnévi jelentések.>
1. Az az eljárás, ahogyan vmi megcsinálható, végrehajtható, ill. vmely eredmény elérhető; vmely cselekvésnek, természeti, társadalmi folyamatnak rendje, formája. Ismert, kipróbált, szokott mód; készítési, raktározási mód; → termelési mód; annak → rendje és módja szerint; vmilyen módon v. módra; → azon módon; ilyen módon; → hányd el vesd el módon v. módra; mi módon?: hogyan, miként?; minden módon: mindenképpen; minden → úton-módon; → valami módon; érti a módját: tudja, hogyan kell vmit jól elintézni, megcsinálni; → kitalálja a módját vminek. Szel a kenyérből, oly módon tartván azt, hogy ami morzsája van, a tarisznyába hulljon. (Tömörkény István) Az ételek elkészítésének a módjában …: szentírásnak vette a férfiak szavait. (Krúdy Gyula) || a. Vmely cselekvés végrehajtásának az a sajátos formája, amely vkire, vmire jellemző. A maga módján: úgy ahogyan ő tudja, szokta csinálni, ahogyan ő tud v. szokott vmilyen lenni; a maga módján felel. Hálá! mást mutat e sereg, Mely most, régi magyar módra, nyeregben ül. (Berzsenyi Dániel) A célod nem, de módjaid útálhatom. (Katona József) –a1 (melléknév után) Módra: a melléknévvel megjelölt módon. Marhasült vad módra: úgy készítve, mint a nyulat, őzet stb. szokták. Vidám, öreges módra szépen tudja élni világát … (Tömörkény István) Költsél epedő verseket; pácolj prágai módra sonkát | … a tőkéseké a haszon. (József Attila) || b. (főnév után, névutószerűen) Módra v. módjára: a főnévvel megnevezett személyre, állatra, tárgyra stb. jellemző módon. Asszony módra; bohém módra; ember módra farkas módra; férfi módra; → gomba módra nő, szaporodik, terjed; tudós módjára. Papagáj mód(já)ra utánamond mindent. Szajkó módra fecseg. Kefe módra vágja a bajuszát. Szabad a magyar nép … Lejárt napod, német! | Nem táncoltatod te többé ezt a népet, S pióca módjára nem szivod a vérét. (Petőfi Sándor) Más feküdt a szivén – hitlenek módjára, Mint amit felkötött nyelve harangjára. (Sárosy Gyula) És elkezdett az eső cseperészni, … | egykedvű, örök eső módra hullt. (József Attila)
2. Vmely természeti folyamat, jelenség lefolyásának, megjelenésének sajátos rendje, formája. A só kikristályosodásának a módja. A tűzhányó legutóbbi kitörése szokatlan módon játszódott le.
3. Azoknak a sajátos szerkezeti és díszítő formáknak összessége, rendje, amelyek vmely kész művet jellemeznek; stílus. Ábrázolási mód; építési mód. Nagy érdeklődéssel nézegette a parasztházacskák építési módját. (Mikszáth Kálmán)
4. Mérték, kül. a helyes v. kívánatos mérték v. szokott forma <vmely cselekvésben, magatartásban.> → Felette módon; mód nélkül: szerfölött; módjával: mértékkel. Igy ballagott János bámulva mód nélkül … (Petőfi Sándor) [A báróné] botrányos módon udvaroltatott magának. (Herczeg Ferenc) || a. (népies) Megadja a módját vminek: teljessé tesz vmit azáltal, hogy mindent megtesz, amit olyankor szoktak. Asztalt is terített, csak ugy hevenyéből… A cipót, kulacsot, pecsenyét rárakta, Végre két almával a módját megadta. (Arany János)
5. (ritka, költői) A társadalmi élet berendezésében v. az egyéni élet rendjében állandósult forma; szokás. Hol volt, hol nem? három ember, … Munkatenni egyik sem szer, … S minthogy ebnek eb a társa, Ők is, rálelvén egymásra, Megszerették egymás módját. (Arany János) Mielőtt a régi mód letűnne, Már összefogva az új itt áll. (Ady Endre)
6. Lehetőség, alkalom vminek a végrehajtására, megvalósítására elérésére. Van (nincs) mód vmire; mód nyílik vmire; van módja vmiben; módjában → áll vmi; módjában van megtenni vmit: van rá lehetősége, alkalma, hatalma; módot nyújt vmire; módot talál vmire; módját → ejti vminek. Ha csak egy mód lesz rá, elmegyek. Viszik Marci bácsit, nem is hozzák vissza, | Hova ő most indul, nem csekély út lessz a! | Nincs is benne mód, hogy gyalog odaérjen. (Arany János)
7. Jó anyagi helyzet, ill. az ezt biztosító anyagi alap. Van rá módja; megvan hozzá a módja; nagy módban él. [Petőfi] biztatja szülőit, hogy ha őneki egyszer nagy módja lesz, majd … jó dolguk lesz nála. (Jókai Mór) Persze belecseppent [Dani] a nagy módba, azt se tudja, mit csináljon. (Móricz Zsigmond)
8. (nyelvtudomány) Igemód. Felszólító, feltételes mód; → (ki)jelentő mód; → kötő mód; → óhajtó mód.
II. <Ragtalan határozóként, néhány szókapcsolatban.>
1. (módhatározóként, névutószerűen) (ritka) A megelőző főnévvel meghatározott módon. Bohém módon viselkedik. Az én falkám olyan falka, | ondolálva van a farka. | Orrukban csak magyar mód | csillog egy kis aranydrót. (József Attila)
2. (fokhatározóként) Szörnyű v. rettentő módon: rendkívül nagy mértékben. Szörnyű mód tetszik neki a dolog. A dögvész … a városba zsúfolt népet szörnyű mód irtotta. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Megtudta Menyus is a dolgot és szörnyű mód meg volt rőkönyödve. (Mikszáth Kálmán)
3. (régies) Felette (fölötte) mód: rendkívül nagy mértékben. Ez fölötte mód hízelgett érzékeinek. (Tolnai Lajos) Vagyon- és … világi tisztesség dolgában … felette mód megfogyatkoztak. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): bánásmód; beszédmód; cselekvésmód; életmód; gondolkodásmód; gondolkozásmód; gyógymód; harcmód; igemód; írásmód; játékmód; jómód; kezelésmód; kifejezésmód; látásmód; olvasásmód; szólásmód; termelőmód; út-mód.
módú.
