modern
modern [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. A korral haladó, a maga működési területén a legújabb szellemi és technikai vívmányokat ismerő, elfogadó és velük élő <személy>. Modern háziasszony, mérnök, orvos, pedagógus. [Némelyek] szívesebben viselik apjuk, nagyapjuk zsebóráit, mint azokat az órákat, amelyeket pontos ébresztőkészülékkel látnak el a modern órások. (Krúdy Gyula) || a. A régebbi kor(ok) társadalmi, ízlésbeli és erkölcsi kötöttségeit el nem ismerő, velük tudatosan szembehelyezkedő <személy, csoport>. Modern ifjúság. A modern leány él a mai lehetőségekkel, és hivatást választ. A Hallgató-lányok gyerekei egészen modernek, a lányok pesti kisasszonyoknak öltöznek. (Móricz Zsigmond) A modern embernek nincs szüksége Ámorokra, hogy a párját megkeresse. (Móricz Zsigmond)
2. A legújabb kor igényeinek, felfogásának, szokásainak, divatjának, szellemi, tudományos és technikai fejlettségének megfelelő <dolog>; újszerű, korszerű. Modern ház, művészet, ruha, technika, tudomány; a modern nagyüzemi mezőgazdasági termelés; az űrkutatás legmodernebb módszerei; modernül berendezett lakás. A járási székhely modern, új épület. (Nagy Lajos) A Centrál, modern akadémia, | pezsgett, forrt. (Szabó Lőrinc) || a. A modern kor: a legújabb kor <szembeállítva az előzővel és bizonyos érzelmi állásfoglalást is kifejezve>. [A tószt] abban csúcsosodott ki, hogy a modern kornak másféle hősei vannak, mint azelőtt. (Mikszáth Kálmán) Lucy már a modern korban született, gimnáziumot végzett, sőt hallgatott egy félévet az egyetem filozófiai fakultásán. (Hunyady Sándor)
3. (tudományos) <Az ókori nyelvekkel és irodalmakkal ellentétben> a ma is élő népekhez tartozó, velük kapcsolatos, tőlük használt v. rájuk vonatkozó. Modern filológia, irodalmak, nyelvek; klasszikus elemek a modern művészeti stílusokban.
II. főnév -et, -je [e, e]
1. Modern (I. 2) dolog. Mindenből a modernet szereti.
2. (rendsz. többes számban) Modern (1a) személy, kül. alkotó művész. A mester, hogy sikeresebben versenyezhessen a modernekkel, … új művében egy kis igen-igen szelíd … házasságtörést engedett meg magának. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): ultramodern.
modernes; modernkedik.
