mogyoró
mogyoró főnév -t, -ja
1. Erdei, de kertekbe is ültetett cserje; porzós barkái kora tavasszal nyílnak, széles, fogazott leveleinek fonákja szőrös; mogyoróbokor (Corylus avellana). Mogyorót ültet a kerítés mellé. Az erdő élni kezdett … | rabló-pandúr csábított … | a szamóca, … | a sok szép vessző, sima, suhogó, | mit a bokrok, főleg a mogyoró, | olyan bőven kínáltak. (Szabó Lőrinc)
2. Ennek barnás, csonthéjas makktermése; éretlen állapotban zöld kupacs veszi körül. Mogyorót szed, tör. Egy kosár mogyoróval kedveskedett Rozáliának. (Mikszáth Kálmán) [A nagyanyának] mindig mogyoró meg alma rejtőzött sok-sok szoknyája alatt. (Gelléri Andor Endre) || a. Ennek a csonthéjon belüli, a dióhoz hasonló ízű magja. Mogyorót darál; mogyorót eszik; mogyorót tesz a süteménybe, a tortára.
3. (durva, tréfás) Paksi mogyoró: a végbélnyílás környékén levő szőrökre tapadó, megkeményedett, apró ürülékcsomó.
Szólás(ok): nem ér v. nem adnék érte egy lyukas mogyorót: semmit sem ér, semmire se becsülöm.
Szóösszetétel(ek): mogyoróbarka; mogyoróbokor; mogyorófa; mogyoróhéj; mogyorónagyságú; mogyoróolaj; mogyorópálca; mogyorószín.
mogyorónyi.
