mokány
mokány melléknév -ul, -abb
1. Apró termetű, zömök, de edzett, szívóserős <ló, ritk. szarvasmarha, néha ember>. Mokány lovacska, tehénke; mokány magyar. Öt mokány hegyi lovacskát vezettek elő. (Mikszáth Kálmán) Meglátta a kis mokány embert, aki éppen a halászoknak segített birkát tisztítani. (Móra Ferenc)
2. (átvitt értelemben) Önérzetes, szilárd, kemény jellemű, de kissé nyers, faragatlan modorú <ember>. Mokány fickó. Mindig mokány ember volt.
mokányos; mokányság.
