mókás
mókás melléknév -an, -abb (kissé bizalmas)
1. Mókázni szerető, a mókát kedvelő, tréfás kedvű <személy>. Mókás öreg ember. Barátnak udvari bolond nem való. Hanem mókás, bohóc és bukfenchányó igen is való. (Eötvös Károly) A mókás vőfély verset mond a nászról. (Juhász Gyula) || a. Mulatságosan, kedvesen játékos <állat>. Mókás kis majom.
2. Tréfás, mulattató. Mókás helyzet, jelenet, látvány. Eszembe tűnt az ő „kezétcsókolom!”-jának furcsa, becéző, mókás … árnyalata. (Kaffka Margit)
mókásság.
