mókázik
mókázik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon (-zék), (ritka) mókáz (kissé bizalmas)
Mókákat (1a) csinál; tréfál, kedélyeskedik. Folyton mókázik velem. Ugyan ne mókázz! Gábris csak nézte, nézte, hogy mit mókáznak vele ezek a bácsik. (Mikszáth Kálmán) Zokogtam a bús lámpafényen, | Richárd vigasztalt: „Ej, szamár … S elvont szájjal mókázni kezdett. (Tóth Árpád) Szerette a tréfát, ő maga gyakran mókázott. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: elmókázik.
mókázás; mókázgat; mókázó.
