mond
mond ige -tam v. -ottam, -ott, -jon; -ani
1. tárgyas <Vmely közölni való dolgot> szavakkal, beszélve kifejez, kijelent, közöl. Vhogyan, vmilyen nyelven mond vmit; vkinek mond vmit; vkinek → szemébe mond vmit; vkiről mond vmit; → hálát mond vkinek vmiért; → jókat mond; (választékos) köszönetet mond vmiért: megköszön vmit; szépeket mond vkinek; → hogy is mondjam?; hogy → úgy mondjam; → úgy, ahogy mondod; → akárki mit mond is; → akarom mondani; → cigányul van mondva; jobban mondva: <az előbb kiejtett szót v. említett dolgot kiigazítva:> helyesebben (szólva); jó → órában legyen mondva; → dicséretére legyen mondva; mentségére legyen mondva: hadd említem meg mentségére; mondani v. mondanom sem kell: magától ért(et)ődik, természetes; könnyű ezt mondani: könnyű kijelenteni, de nehéz megtenni; majd → mást mondtam; → majd mit mondok; mondd: <kérdés bevezetéseként:> adj feleletet; (argóban) na, mondd már!: na és aztán; ha így van is, nem számít; (bizalmas) ne mondd v. ne mondja!: <meglepődés, csodálkozás kifejezésére:> szinte hihetetlen!; ne beszélj(en)! (argóban) Nekem mondja?: én azt már régóta tudom. (bizalmas) Olyat mondok, hogy magam is megbánom: olyan bosszús vagyok, hogy haragomban még vmi nagy gorombaság csúszik ki a számon. Mit mondasz v. mit mondtál v. (bizalmas, argóban) hogy mondod?; nem értettelek jól. (szójárás) Ezt se nekem mondták: <ingerlésül, ugratásul:> az elhangzott erős célzás v. nyílt gorombaság sértés akart lenni rád (v. önre, magára). → Zárójelben v. zárójel között mond vmit. Ne mondjam → kétszer! (népies) → Tisztességgel legyen mondva. (szójárás) → Egyet mondok, kettő lesz belőle. Anyám, kedves anyám, Mit mondtak az urak? | Azt mondták az urak, Hogy felakasztanak. (népköltés) Egész uton – haza felé – Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? | Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? (Petőfi Sándor) Úgy elhagyod élményeid mint kiolvasott | újságjaid a gyorsvonatok hálófülkéiben | … De a szegények még most is tudják, | mit mondtál te nekik öt évvel ezelőtt. (Kosztolányi Dezső) Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak, | ki fűtve lakik öt szobát …? (József Attila) || a. Vmilyent v. vmennyit mond: vmilyen jellegű, mennyiségű v. jelentőségű az, amit állít, említ, közöl. Igazat mond; keveset, sokat mond; sokat beszél, → keveset mond; → nagyot mond; sokat mondok: <közbeszúrva:> legfeljebb; ez nem → sokat mond; mond valamit ←. Voltak ott, sokat mondok, tízen. Mikor mondunk már egy nagyot Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok? (Ady Endre) || b. tárgyas <Vmely megtörtént v. később bekövetkező dolgot> bejelent, közöl. → Csődöt mond; → jövendőt mond; → szerencsét mond. Újságot mondok. Kincsem, komámasszony, Adj egy marék lencsét, Melyből cigányasszony Majd mond jó szerencsét. (népköltés) || c. tárgyas Határozottan állít v. kér, kíván vmit. Én mondom (neked; nektek v. önnek, magának stb.); → nagy képpel mond vmit; → bizony mondom, hogy …; vkire, vmire mondom: esküszöm vkire, vmire; → igaz lelkemre mondom; mondhatom: bizony, igazán; nem mondhatnám: nem merném állítani; → ha mondom; → ha én mondom; → hogyha mondom. Mondhatom, jól sikerült. Mondhatom, meg vagyok elégedve. Nem mondhatnám, hogy szép, de kedves. Tedd le azt a könyvet, ha mondom! Úgy van, ha mondom! Bizony mondom – még csak reggel van, még a dél hevét át kell izzadnunk. (Kossuth Lajos) Laci te, Hallod-e? | Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom-bontom. (Petőfi Sándor) Még fiatalok vagytok, térjetek észre, amíg nem késő, én mondom neked! (Kaffka Margit) Én mondom: Még nem nagy az ember, | De képzeli, hát szertelen. (József Attila) || d. Mondhatnám: (sőt) szinte, mintegy. Sokan voltak a javaslat ellen, mondhatnám a jelenlevők fele. Aggódva néztem édesapám eredeti, mondhatnám parasztos magatartását. (Móricz Zsigmond) || e. tárgyas (általános alanyt kifejező többes szám 3. személyben) Határozatlanul, puszta véleményként említ, állít v. beszél vmit. Azt mondják: az a hír járja; az a vélemény terjedt el; állítólag. Azt mondják róla, hogy … Ezt csak úgy mondják: felelőtlenül beszélik, és ezért nem hiszem el. Azt mondják, elmarad az előadás. Mondják, hogy neked is részed van benne. Nagy érdeklődéssel nézegette a parasztházacskák építési módját, a … közönséges házi szerszámok szerkezetét (azt mondják, hogy ez a tudomány ilyen semmiségeken hízik). (Mikszáth Kálmán) Mondták, hogy édesanyámnak valahol a távolban … új fia született. (Móricz Zsigmond) || f. tárgyas (bizalmas) Nem mondom: nem vonom kétségbe v. nem vagyok ellene; nem tagadom v. nem tiltom; elismerem, megengedem. A gyerek, nem mondom, okos, csak egy kicsit hanyag. Ide senkinek se szabad bejárni … Nem mondom, ha valakije jön. Az apja vagy a bátyja … (Kosztolányi Dezső) || g. Mondom v. (népies) mondok: <figyelem ébrentartására, utalásul az előbb elmondottakra:> amint említettem, amint hallottátok. Mondom, azután mind elmentünk. Nagy volt, mondok, a tudósnak Az ő tudománya. (Arany János) || h. tárgyatlan Ellene mond vminek: a) (ritka) <személy> ellenez vmit. Egy makulányi lélekereje sem volt, hogy ennek a tervnek ellene tudjon mondani. (Jókai Mór); b) <vmely szöveg, írásmű v. tény> cáfolni látszik vmit, ellentmond(2) vminek. Ennek a gyanúnak ellene mond az ő egész viselkedése.
2. tárgyas <Hango(ka)t, szót v. szavakat, bizonyos jellegű v. értelmű szöveget> hangosan hallhatóvá tesz v. így kiejtve bizonyos céllal más(ok)nak tudomására hoz. → Gyorsírásba mond vmit; → tollba mond; jegyzőkönyvbe mond vmit: úgy diktálja, hogy j-be írják; → áment mond (vmire); átkot, imát mond; → búcsút mond vminek; beszédet, búcsúztatót, felköszöntőt mond; → igent mond; → istenhozzádot mond(hat) vkinek; utolsó → istenhozzádot mond vkinek; → ítéletet mond; mesét mond: mesél; (vallásügy) misét mond: a mise szertartását végzi; misét mutat be; (választékos) nemet mond (vmire): nem egyezik bele vmibe; elutasít vmit; → netovábbot mond vmire, vkinek, vminek; egy → rossz szót sem mond vkire; → sakkot mond; verset mond: szaval. Mondanék egy → szót! Mondj egy hangot! Mondj egy összetett szót! Ezt nagyon halkan mondta. Ezt csak lázálmában, öntudatlanul mondta. Szóláshasonlat(ok): úgy mondja, mint a → vízfolyás. Komorkodtam, mint Hamlet, mikor monológját mondja. (Gárdonyi Géza) Ezer miatyánkot mondok, ha kell, – | míg meg nem áldasz, nem engedlek el! (Szabó Lőrinc) || a. tárgyas (idézet előtt, után v. közbeszúrva) Mondja, mondta(m), mondd stb. v. (bizalmas) azt mondja stb. v. (csak idézet előtt, népies) hogy azt mondja stb.: e szavakat ejti, ill. ejtette(m stb.) ki; így szól, ill. szólt(am stb.). (régies) Mondván: <rendsz. idézet bevezetésére> e szavakkal. „Én voltam” – mondta. Sohasem hittem volna, mondta, hogy ez lesz belőle. (szójárás, tréfás) Mit is mondott (csak) a kabai asszony?: <ösztönzésül ivásra, koccintásra:> igyunk egyet! Hogy azt mondja, utálatos egy fészek … (Mikszáth Kálmán) Meghalnánk együtt, … Meghalnánk, mondván: | „Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.” (Ady Endre) Hétszázezerszer mondta: „van szerencsém”, | mikor nem is volt szerencséje. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyatlan (régies, költői) Így szól. „Ha úgy akarta a király, | Hunyadi akkor félreáll.” | Mond és marad nyugodtan. (Czuczor Gergely) Mit semmi? – mond a bíró – a soknál is sokabb … (Garay János) „Ember ez magáért” Laczfi mond „akárki”. (Arany János)
3. tárgyas (régies) <Dalt, éneket> dallammal előad, énekel. Lejtsen a tündér s manó, … És e víg dalt, fel s alá Ropja rá mind, s mondja rá. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. tárgyas (átvitt értelemben, költői). Dalt, éneket mond: költeményt szerez, ír. Örült az úr-rend … Cigány is kellett, nótázó diák, Dicsbe-üzője aggodalmas gondnak S a velszi bárdok kézbe-csaptanak S pihentető, szép énekeket mondtak. (Ady Endre)
4. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Rendsz. közlés bevezetésére v. közbevetésül.> Gondol, feltesz vmit; magában szól. Mondom v. (népies) mondok: gondoltam magamban. Jó napot rektor úr – szólott oda hozzájuk egy alacsony legényke, – mondom benézek, ki jár itt. (Tolnai Lajos) || a. Mondjuk: a) tegyük fel. Mondjuk, hogy ennek nincs jelentősége. Majd a jövőben: ha valahonnan, mondjuk, pénzt kapna, majd arról fog elszámolni. (Móricz Zsigmond); b) például. Elmehetünk, mondjuk, a múzeumba.
5. tárgyas (átvitt értelemben) <Vmely közölni valót írásban, nyomtatásban> közöl v. állít. Cikkében azt mondja, hogy … || a. tárgyas <Írott v. nyomtatott szöveg, írásmű> állít, közöl, az olvasó tudomására hoz vmit. Mit mond az újság?
6. (átvitt értelemben) Mond vmit (vkinek): vmilyen mértékben figyelemre méltó, fontos, jelentős dolog (vkinek a számára) az, amit állít <vki v. vmely írott, nyomtatott szöveg, szövegrész>. Mit mond nekünk ez a regény? Ez a bekezdés nem mond semmit.
7. Vmit mond vkire, vmire: valahogyan értékel vkit, vmit; valahogyan állást foglal vkire, vmire vonatkozólag. Jót, rosszat mond vkire. Mit mond rá a világ? Rosszat reá még a halálos ellensége se mondhat. (Tolnai Lajos) || a. (rosszalló) Rám, rád, ránk, rátok, rájuk mond vmit: alaptalanul vádol, rágalmaz engem, téged, minket, titeket, ill. vádolja, rágalmazza őket. Vö: rámond (4).
8. tárgyas <Dolgot, személyt> említ, megnevez. Milyen könyvet mondasz? Kit mondtál az előbb? || a. tárgyas Vkit, vmit (szóban v. írásban) vmilyennek, vminek nevez, nyilvánít, minősít. Boldognak, bűnösnek, gazdagnak mondják; jó szakembernek mond; vminek mondja magát: magáról – többnyire alaptalanul – azt állítja, hogy ő az. Kiket nagyoknak mond a krónika, Mind az, ki hat, megérté századát. (Madách Imre) Még nevet is újat vett föl; Wild Marinak mondta magát. (Mikszáth Kálmán) Hány esztendős vagy? – Harmincegy – felelte Dobó, – bizony maholnap engemet sem mond senki fiatalnak. (Gárdonyi Géza) || b. Magáénak, övének, sajátjának mondhat vmit: az övé vmi. Csak ami rajta volt, azt mondhatta magáénak. Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. (Vörösmarty Mihály) Annyi földet sem mondhat övének, Melyben egykor koporsója fér meg. (Petőfi Sándor)
9. tárgyas (népies) <Vmely időjárással kapcs. jelenséget> jósol. A százesztendős kalendárium nedves esztendőt mond. (Mikszáth Kálmán) Szelet mond az alkonyi pír is. (Babits Mihály)
10. tárgyas (átvitt értelemben) <Vmely dolog, jelenség vmit, vmilyen gondolatot, érzelmet, szándékot> szavak nélkül, puszta létével v. jellegével, megjelenésével kifejez; sejtet, sugalmaz, tükröz. Szép nő, de arckifejezése nem mond semmit. Oh természet, oh dicső természet! | … Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. (Petőfi Sándor) Sokat mond bátrabb szemeik nyilása: Benne ragyog népök … szabadulása. (Arany János)
Szólás(ok): ld. asszony, bagoly, befellegzik, bükkmakk, csütörtök, eb, fapapucs, hamu, meny, papucs.
Igekötős igék: bemond; belemond; elmond; ellentmond; felmond; félremond; hozzámond; kimond; lemond; megmond; odamond; rámond; továbbmond; utánamond; végigmond; visszamond.
Szóösszetétel(ek): úgymond.
mondat ige; mondható; mondó.
