mondhatatlan
mondhatatlan melléknév és határozószó, (régies) mondhatlan (költői)
I. melléknév -ul Szavakkal le sem írható nagyságú, kifejezhetetlenül hatalmas méretű v. fokú, igen-igen nagy; kimondhatatlan. Fenn hazám az égben, Mondhatatlan messzeségben, A csillagpályák között. (Kölcsey Ferenc) A három szekrény meséje ős, mint a világ, … és … szépapáinknak mondhatatlan örömet okozott. (Ambrus Zoltán) S őrt áll az udvaron az éj,… A mondhatlan magasba, hol titkok mélye kékell Varázslámpát emelve: a tiszta, sárga holdat. (Tóth Árpád)
II. határozószó (minősítő jelző v. határozó előtt fokozó szóként) Módfelett, nagyon-nagyon; mondhatatlanul. Égi ajka, mint a gyenge szellő Lágyan ére legszebb földi ajkat, S csattanása, mint ezüst harangé, Mondhatatlan kedves és muló volt. (Vörösmarty Mihály)
