mondott
mondott melléknév és főnév (átvitt értelemben is)
I. melléknév
1. (csak hangsúlyos határozóval) Olyan, amit szavakkal v. beszélve kifejeztek, közöltek, amit így hallhatóvá tettek. A harsogva mondott átok; a németül mondott beszéd; a gyakran mondott hazugság; a suttogva mondott rémhír; a gyerekeknek mondott mese; a rosszul mondott szerep; a szépen mondott vers.
2. Olyan, amit már említettek, amiről már szó volt. A mondott érvek.
3. Olyan, amiben előzőleg már közösen megállapodtak. A mondott helyen és időben. A küldöttség késznek nyilatkozott a mondott helyen megjelenni. (Tolnai Lajos)
4. (csak néhány állandósult szókapcsolatban) Olyan, amit lediktáltak, s így írásba foglaltak. A jegyzőkönyvbe mondott nyilatkozat; a tollba mondott válasz.
II. főnév
1. A mondottak: azok a dolgok, amelyeket elmondtak. A mondottak után. Összefoglalta a mondottakat.
2. A mondottak: azok a dolgok, amelyeket lediktáltak, s így írásba foglaltak. Felolvasta a jegyzőkönyvbe mondottakat.
