morc
morc melléknév -an, -abb (hangfestő)
1. Magába zárkózott, haragos tekintetű ingerlékeny, mogorva <személy>. Morc ember Szemben … egy vén morc kovács dolgozgat a műhelyében. (Gelléri Andor Endre) A másik [csendőr] … nagy bajszú, csontos képű ijesztő, morc ember (Nagy Lajos) || a. (tájszó) Morc idő: nedves, szeles hűvös idő.
2. Morc emberre jellemző <magatartás, megnyilatkozás, külső>. Morc tekintet. Morc arcot vágott. [A holló] morc méltósággal ült nagy ünnepélyesen. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
