morfium
morfium főnév -ot, -a morfin -t, -ja (csak egyes számban) (gyógyszerészet)
Az ópium fehér, kristályos tömegű alkaloidája, ill. ennek kis százalékú sósavas oldata, melyet injekció, porkeverék s tabletta formájában fájdalomcsillapító, nyugtató- és altatószerként, ill. kábítószerként használnak. Morfiumot vesz be; morfiummal kezelik. Álmatlanságban szenvedek … És nem hoztam magammal morfiumot. (Krúdy Gyula) Élénknek látszott, mert mielőtt elindult, a szokottnál is nagyobb adag morfiumot fecskendezett magába, szeme csillogott, tág pupillái szikráztak. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek kábítószerként való rendszeres fogyasztása, élvezete. A morfium rabja. Szenvedélyévé vált a morfium.
Szóösszetétel(ek): morfiummámor.
morfiumos.
