mormog
mormog ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Medve> huzamosabban halk, mély morgó hangot hallat; dörmög.
2. tárgyatlan <Ember> mély és nagyon halk hangon, alig érthetően, néha panaszosan v. bosszúsan beszél, dünnyög. Csak mormogott magában. || a. tárgyas Így mond vmit. Válaszként néhány szót mormogott. Valami bocsánatfélét mormogott. (Mikszáth Kálmán) Magdi, szívecském … Ezt már fojtottan és kicsit határozatlanul mormogja. (Kaffka Margit) A szabó … halkan mormogott egy-egy méretet. (Kosztolányi Dezső)
mormogás; mormogó.
