mostan
mostan határozószó
1. (mozzanatos cselekvéssel kapcs. nem haszn.) (népies) Most (főleg I. 1). Mostan nincs kedvem. Mostan már jól van. Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta! (Petőfi Sándor) Mostan színes tintákról álmodom. (Kosztolányi Dezső) És mostan vashittel, jó bátorsággal Sorsunk akarjuk fölcserélni. (József Attila)
2. Mostanig: eddig az időpontig; a jelen ideig. Mostanig már el kellett volna végeznie a munkát.
3. Mostanra: erre a jelen időre, időpontra. Már mostanra szerettem volna megkapni a terveket.
4. Mostantól (fogva v. kezdve): ettől a jelenlegi időtől fogva. Mostantól fogva szorgalmasan tanulok. Béke tehát veletek mostantól, isteni hősök! (Arany János–Anakreon-fordítás) Az asszony … úgy érezte, hogy mostantól fogja szeretni Dánielt. (Kaffka Margit)
