múzsa
múzsa főnév múzsát, múzsája
1. (mitológia) A művészetek, ill. a tudományok kilenc istennője közül vmelyik. Thália, a vígjáték múzsája; → áldoz a múzsának. [Plautusról] ma már nem lehet kétféle vélemény, mint az ókorban, mikor Horatius csak Epikharmosz utánzóját látta benne, míg Varro … azt hitte, hogy a múzsák az ő nyelvén szólalnának meg latinul. (Ambrus Zoltán) || a. (irodalmi nyelvben) Ezek közül az a közelebbről meg nem határozott képzeletbeli lény, akitől a költő ihletet vár. (rendsz. tréfás) Homlokon csókolta a múzsa: a) költői tehetsége van; b) költői ihlete van. Oh Múzsa! … Méltóztassál hozzám leszállni, mert te A versek jóltevő bábája vagy. (Arany János) Ó Múzsa, nagy szellem, tiéd ez új dal. (Babits Mihály–Dante-fordítás) Pásztori Múzsám, légy velem itt, bár most csak egy álmos kávéházban ülök. (Radnóti Miklós)
2. (átvitt értelemben, választékos) Az a (földi) nő, akit vmely költő ihletőjének tekintünk. Lilla Csokonai múzsája volt.
3. (iskolai, elavult) Diák. (I. 1a) Gyékényfedelű kocsi állt meg a debreceni főiskola … kapuja előtt. A szénaülésről … pirospozsgás … férfi hámlott ki, … s … az ácsorgó múzsák közt útat háríta magának a kapuüregbe. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): múzsaivadék.
múzsai.
