maga [1]
maga [1] névmás, határozószó és főnév (személyragos) magam, magad, magunk, magatok, maguk v. (régies) magok; tárgyként: magát, magamat, magadat, magunkat, magatokat, magukat v. (régies) magokat; ragtalanul (főleg választékos) magam, magad, (költői) magunk, magatok, maguk v. (régies) magok; az irodalmi nyelvben a ragtalan tárgyat néha hiányjellel találjuk: magam’ stb.
I. névmás, visszaható (nyelvtani alanyként nem haszn.) Nyomósítva: ® magamaga; ® önmaga, ® önnönmaga, saját maga v. (régies) tulajdon maga v. (régies) ® enmagam, ® tenmagad, ® minmagunk, ® tinmagatok.
I. <Tárgyként v. határozóként> <A visszaható érték legtisztábban az alannyal szembeállított tárgy – magam(at), magad(at), magát, magunk(at), magatok(at), maguk(at) – esetében jelentkezik; elég jól érzékelhető a részeshatározói használatban, kevésbé egyéb határozóként használva.>
1. <Annak jelölésére, hogy a cselekvés, a tevékenység nem másra, hanem a cselekvő, tevékenykedő, érző személyre irányul; az alannyal v. ritk. vmely határozóval kifejezett, megjelölt cselekvőnek, tevékenykedőnek, érzőnek nyelvtani személye azonos a tárgy v. a határozó nyelvtani személyével. Néha annak jelölésére, hogy a beszélő v. író vmely folyamatot, helyzetet, jelenetet így lát, így ad elő.> Saját személye, teste, lelke (stb.), saját személyével kapcsolatos dolog. || a. <Konkrét és elvont értelmű kifejezésekben.> Saját személye, egyénisége. Vmire v. vminek ® adja magát; (jól, rosszul stb.) adminisztrálja magát; ® agyonhajszolja magát; ® ajánlom magam(at); ® alárendeli magát vkinek v. vminek; ® aláveti magát vkinek, vminek; magát ® alázza; vmibe ® ártja magát; ® átadja magát vminek, vkinek; ® átállítja magát vmire; ® átálmodja magát vhova; ® átdolgozza magát vmin v. vhova; ® átengedi magát vminek; ® áteszi magát vmin; ® áthajítja magát vmin; ® átharcolja magát vmin; ® átjátssza magát; ® átküzdi magát vmin v. vhova; ® áttöri magát vmin; ® átvágja magát vmin; ® átveri magát vmin, vhova; ® átveti magát vmin, vhova; ® beássa magát vhol, vhová; ® becsempészi magát vhová; becsüli magát; bedolgozza magát vmibe; ® behelyezi magát vmibe, kül. vkinek a bizalmába, szívébe; behízelgi magát vkinél; ® beíratja magát vhova; beküzdi magát vhova; beleálmodja magát vmibe; beleártja magát vhova; beleálmodja magát vmibe; beleártja magát vmibe; beleéli magát vmibe; ® belegyakorolja magát vmibe; ® belehelyezi magát vmibe; belelopja magát vkinek a szívébe; ® belelovalja magát; ® beletalálja magát vmibe; ® beleveszi magát vmibe; ® beleveti magát vmibe; ® belopja magát vhová; berekeszti magát vhová; ® bevágja magát vhová; ® beveszi magát vhová; ® beveti magát vmibe; biztatja magát; ® biztosítja magát; vkire ® bízza magát; vmibe ® csapja magát; dicséri magát; ® eladja magát; ® elássa magát; ® elbarikádozza magát; vmibe ® elegyíti magát; ® elemészti magát; ® elereszti magát; vki ® elfoglalja magát vmivel; ® elhagyja magát; ® elhanyagolja magát; ® elhiszi magát; ® elhordja magát; ® elismerteti magát vminek; ® eljegyzi magát vkivel, vmivel v. vmire; ® elképzeli magát vmibe, vhová v. vhol; ® ellopja magát vhonnan; ® elöli magát; előre dolgozza magát; előrelódítja magát; ® előretolja magát; ® előretöri magát; ® elpusztítja magát; ® elragadtatja magát (vmire); eltartja magát; ® eltemeti magát; ® elteszi magát holnapra v. másnapra; elveszti magát; ® emancipálja magát; nem ® engedi magát; vhogyan, vmilyennek ® érzi magát; ® fárasztja magát; ® fedezi magát; feladja magát; felajánlja magát; felakasztja magát; ® feláldozza magát (vmiért); feldobja magát vhová; feldolgozza magát vhová; ® felfújja magát; felfüggeszti magát; ® felkínálja magát; felköti magát; felküzdi magát; felravaszkodja magát vhová; felszedi magát; ® feltalálja magát; ® feltolja magát vhová; ® feltornássza magát vhová; ® felvágja magát vhová, vmire; ® felveszi (18) magát; ® forgatja magát; főbe lövi magát; földhöz vágja magát; vminek, vmilyennek gondolja magát; nem győzi magát vmivel; ® hagyja (5a) magát; ® hányja-veti magát; haptákba vágja magát; ® hecceli magát vmivel; ® hirdeti magát; vhol hiszi magát; vminek ® hívatja magát; ® hozzávarrja magát vkihez; ® igazolja magát; ® illegeti magát; isteníti magát; izgatja magát; vmivel ® kecsegteti magát; keresztülvágja magát; ® készíti magát; ® készítgeti magát; ® kiadja magát vminek; kidobja magát; kidolgozza magát; ® kiéli magát vmiben; ® kihúzza magát (vmiből, vmi alól); ® kiismeri magát; ® kijelenti magát; ® kikészíti magát; ® kiküzdi magát vhonnan; ® kiszakasztja, ® kiszakítja magát vhonnan; kiszolgáltatja magát vkinek; ® kiteszi magát vminek; ® kivágja magát vhonnan; ® kivakarja (2a) magát vhonnan; kiváltja magát; ® kiveti magát; ® kivonja magát vmi alól; vmire ® korlátozza magát; ® körülveszi magát vkikkel; ® kötelezi magát vmire; ® köti magát vmihez; ® közbeveti magát; ® lealázza magát; ® ledobja magát vhonnan, vhová; lefogja magát; ® legyőzi magát; ® lehúzza magát; ® leigazolja magát; ® lejárja magát; ® leköti (I. 4d) magát; lekötözi magát; leküzdi magát; letagadja magát; ® leteszi (I. 1c) magát; ® levágja magát; ® leveti magát; töri, ® marja magát; ® megadja magát; ® megbecsüli magát; ® megbicsakolja magát; megbírálja magát; ® megbosszulja magát; megégeti magát; ® megembereli magát; ® megemeli magát; ® megerőlteti magát; megfigyeli magát; meggyűlöli magát; megismeri magát; (vhogyan) megítéli magát; ® megkeményíti magát; ® megköti (II. 7) magát; ® meglövi magát; ® megmakacsolja magát; megmutatja magát; megnevezi magát; ® megnézheti magát; megöli magát; megrázza magát; megsiratja magát; ® megszegi magát; ® megtagadja magát; ® megterheli magát; ® megunja magát; megutálja magát; ® megvonja magát (vhol); ® menti magát; (vkivel, vmivel) méri magát; vminek, vmilyennek ® mondja magát; tisztára mossa magát; ® mulatja magát; (vhol, vmilyennek) mutatja magát; ® mutogatja magát; ® nekiveti magát vminek; nevetségessé teszi magát; vminek nevezi magát; ® nyűvi magát; ® odaadja magát vkinek, vminek; ® odadobja magát vkinek; ® odaveti magát vkinek a karjaiba; ® öli magát (vmivel); ® önállósítja magát; összeadja magát vkivel; ® összehúzza magát; ® összeszedi magát; ® produkálja magát; ® ráadja magát vmire; ráakasztja magát vkire; rágondolja magát vmire; ® ráhagyja magát vkire, vmire; ® rajtakapja magát vmin; ® ráköti magát vkire v. vki nyakára; rátartja magát; ® rávarrja magát vkire; ® ráveti magát vkire, vmire; ® rekomendálom magam(at); ® rongálja magát; ® rontja magát; ® sanyargatja magát; vhová, vkikhez számítja magát; ® szedi magát; vminek, vmire szenteli magát; ® szeparálja magát; szereti magát; vhol, vhogyan találja magát; betegre táncolja magát; vminek, vmilyennek, vhogyan tartja magát; kényelembe ® teszi magát; töri magát (vkiért, vmiért, vmivel); túléli magát; túlteszi magát vmin; nem törődik vele, semmibe se veszi; ® türtőzteti magát; utánaveti magát vkinek; nem tudja ® utolérni magát; ünnepli magát; kocsiba vágja magát; védelmezi magát; ® védi magát; ® végigvágja magát vmin; vminek, vmilyennek véli magát; vmivel ® vértezi magát; vhová ® veszi magát; vhová veti magát; ® visszaéli magát vmibe; visszakoldulja, visszakönyörgi magát vhová, vki kegyeibe; (alig) ® vonszolja magát. Vesd meg, kik egy jobb falatért Eladják magokat. (Petőfi Sándor) Táncos a párját elereszti, persze csak azért, hogy aztán elfogja, negédesen illegeti, hajlongatja magát előtte. (Mikszáth Kálmán) A leány követett Kassára, kinyomozta a lakásomat, behízelegte magát az új gazdasszonyomnál és beszegődött. (Gárdonyi Géza) S visszakolduljam öregen Magamat ismét únt kegyébe? (Ady Endre) A szegény lány levágta magát a divánra. (Móricz Zsigmond) [A grófné] már rég a paraszt hatalmába érezte magát. (Móricz Zsigmond) Inkább segít a kutya szőre | a teríthető betegen, | semhogy magát miértünk törje, | aki sorsunktól idegen. (József Attila) –a1 <Részeshatározóként.> Magának: saját személye részére, saját részére. ® Eltesz magának vmit; ® felír vmit magának; fenntart magának vmit; ® kisír magának vmit; kiválaszt magának vmit, vkit; megtart magának vmit; tartsd (tartsa) meg (® megtart) magadnak (magának); tud magának ® parancsolni; szeretőt ® tart magának. Erre keress magadnak más bolondot: engem ebben az ügyben nem fogsz felhasználni. Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó | Csalfa vak Remény! | Kit teremt magának A boldogtalan… (Csokonai Vitéz Mihály) Most hát sziszegj azon gödörben, a | mellyet magad véstél magadnak. (Katona József) S választottunk magunknak csillagot. (Petőfi Sándor) Nem szeretek én körmölni. Arra keress magadnak valami skribát [= írnokot], valami ügyes lateinert. (Mikszáth Kálmán) Nem szabad csak magunknak élnünk. (Ambrus Zoltán) Magamnak nem vettem egyebet csak egy újfajta lapos revolvert. (Gárdonyi Géza) [A csönd hídján] Se korlát | se hídrács | legörbülve | mind [a vak] lenn útat magának kezével tapint. (Babits Mihály) –a2 <-nak, -nek raggal járó ige, kifejezés mellett, annak jelölésére, hogy az alany cselekvése, törekvése nem másra, hanem őrá irányul.> Megenged magának vmit; sokat ® megenged magának; tud magának ® parancsolni; magának tulajdonít vmit (, vmely érdemet): azt állítja, hogy vmi (, vmely érdem) az övé, őt illeti; magadnak ® tulajdonítsd, ha… Kavaczky… megengedte magának a következő kijelentést. – Én nem járok el éjszaka. (Krúdy Gyula) –a3 Magának se(m) hisz: saját állításának igazságában, saját gondolatának helyességében is kételkedik. –a4 (ritka) <Részeshatározóként, annak kifejezésére, hogy az alany cselekvése, bár nem irányul vissza rá, közvetlenül érinti őt, az alany érdekelve van saját cselekvésében; gyak. feleslegesen.> Ezt ® megjegyzem magamnak. –a5 Kikéri magának a) erélyesen kéri, követeli az elhangzott állítás visszavonását; b) visszautasítja, nem vállalja az elhangzott bírálatot, elítélő megjegyzést. –a6 Magának: saját hasznára, javára. Megszerez, megtart magának vkit, vmit; szerez, vásárol, vesz magának vmit. Szabadokká lettek, maguknak dolgozhattak ismét. (Benedek Elek) –a7 Magának él: a) csak saját egyéni hasznáért, a közösség érdekeivel nem törődve él; magának ® élő (3a). Nem szabad csak magunknak élni. (Ambrus Zoltán) Úgy érzi, magának él. A munkája magáé, a munkája haszna is a magáé. (Gárdonyi Géza); b) (ritka) elvonultan, magányban él; magának ® élő (3b). –a8 Magának való: a közösségbe nehezen beilleszkedő, önző <személy> –a9 Magának: saját gyönyörűségére. Magának énekel, ír, rajzol. –a10 Magának: saját kárára. (Vki) árt, bajt szerez magának. Robinson magára volt… hagyatva és éppen úgy maga kereste magának a bajt, mint te. (Baksay Sándor) –a11 <Más határozóként.> Maga alatt vágja a fát. Maga elé rendel vkit; maga ellen ® idéz vmit; maga helyett mást ® állít (katonának); vmit, vkit érez maga körül; maga mellé vesz vkit; elmar vkit maga mellől; maga mögött ® hagy vkit, vmit; ® beteszi maga után az ajtót; vmit ® hagy maga után; magába ® bolondít vkit; vmit ® csinál magából; magához ® édesget; magához ® emel vkit; magához ® ereszt vkit; magához ® hódít; hű magához; magához láncol vkit; magához ragad vmit; magához ® szív vmit; van magához való esze; magához vált vmit; magához vesz; magához vonz; ® erőt vesz magán; ® könnyít magán; magán ® hordja vminek a bélyegét; magánál ® felejt vmit; magánál különbnek tart vkit; magára ® dühít vkit; magára ® erőltet vmit; magára erőszakol vmit; magára ® eszmél; magára lázít vkit; magára talál; magára vall; nem vigyáz magára; magára ® von; magára zárja az ajtót; hallat, tudat magáról; magáról ítél; megfeledkezik magáról: azt mondja magáról, hogy…; elkerget, ® ellök, ® eltaszít magától vkit; irtózik magától; magától is sajnál vmit; nem bír magával; ® elviszi magával a sírba; magával ® hív vkit vhová; magával hoz vkit, vmit; magával sodor vkit, vmit; magával tehetetlen; végez magával; magával ® visz vkit, vmit. Mindenre alkalmas embert látott magában. A bizottság tagjai elnököt és titkárt választanak maguk közül. Szívesebben hallom őt saját magamnál. (Vörösmarty Mihály) Én… fiatalságomban számos örömet megvontam magamtól. (Ambrus Zoltán) Hátha ő nagyobbat talál bukni, mint ön, akinek csak maga előtt kell pironkodnia. (Ambrus Zoltán) Részvényeit elzárta, pénzét magához vette. (Babits Mihály) A grófnő… megzavarodott. Meg kellett éreznie, hogy nem magánál alacsonyabb rendű lénnyel áll szemben. (Móricz Zsigmond) Erőt vett magán, újra dolgozni próbált. (Móricz Zsigmond) Amint ránéz [a beteg fiúcskára], magán ijed meg. (Móricz Zsigmond) A papné nem adott jelt magáról. (Móricz Zsigmond) –a12 <Meghatározott tárgyas igével: a szókapcsolat értelmileg (bizonyos fokig) megfelel az azonos tőből visszaható képzővel képzett igének.> Ajánlja magát vmire: ajánlkozik vmire; átfúrja magát a tömegen: átfurakodik a t.; ® befészkeli magát; ® begombolja magát; begubózza magát: begubódzik; behúzza magát vhová, vmibe: behúzódik v.; bemutatja magát: bemutatkozik; edzi magát: edződik (1–2); vkik, vmik közé ® ékeli magát; elrejti magát vhol, vmiben: elrejtőzik; elszigeteli magát: elszigetelődik; elveti magát vhol: elvetődik; ® emészti magát; → gyötri magát; (ritka) kilopja magát (vhonnan, vhová): kilopódzik; kinyújtja magát: kinyújtóz(kod)ik; ® kivakarja magát; lealacsonyítja magát: lealacsonyodik; (ritka) lelopja magát vhová: lelopódzkodik; lemossa magát: lemosakodik; ® megalázza magát; (ritka) megborotválja magát: megborotválkozik; ® meghúzza (12a) magát (vhol); megvigasztalja magát: megvigasztalódik; mentegeti magát: mentegetőzik; nem ® mutatja magát; óvja magát vkitől: óvakodik vkitől; tájékozza magát: tájékozódik; töri magát (vhova): törekszik, törekedik (vhová); védi magát: védekezik; ® visszahúzza magát; vhová ® vonja magát. A lengyelek közt itt van Wisoczky ezredes; …Engedje Ön hogy holnap magát bemutathassa. (Kossuth Lajos) Elkeseredésében begubózta magát asszony-gyűlöletébe, a gubójából nem lehetett kicsalni többet. (Ambrus Zoltán) Nagyságos asszonyom, talán fölösleges magamat bemutatnom. (Gárdonyi Géza) [Erzsi] újra csak megvígasztalta magát. (Móricz Zsigmond) –a13 <A szókapcsolat néha csak visszaható értelmű; a képzett ige más személyre irányuló cselekvést is kifejezhet.> Átkozza magát (de: átkozódik a. m. magát átkozza v. mást átkoz). Balázs… nem győzte átkozni magát a könnyelműségéért. (Ambrus Zoltán) –a14 <Többé-kevésbé elhomályosult képzésmódú műveltető képzős igével; a szókapcsolat azt jelenti, hogy az alany szándékosan idéz elő vmely állapotváltozást magán; ha ez az állapotváltozás külső hatásra következik be, akkor más képzásű ún. visszaható képzős igét használunk.> Felvidítja magát (más, mint „felvidul”), kifárasztja magát (más, mint „kifárad”). –a15 <A szókapcsolat személyről haszn., a visszaható képzős ige pedig dologról.> Vki igazolja magátt (de: vmi igazolódik); vki kifejezi magát (de: vmi kifejeződik); vki mérsékli magát (de: vmi mérséklődik); vki összehúzza magát (de: vmi összehúzódik); vki rongálja magát (de: vmi rongálódik). || b. Saját teste <mint személyének képviselője> v. saját testének vmely része. Ápolja magát; ® áthűti magát; beborítja magát vmivel; ® befűzi magát; betekeri magát; ® felfekszi magát; felövezi magát; ® festi magát; fűzi magát; ® hátraveti magát (a karosszékben); ® keni, ® keni-feni magát; ® kiegyenesíti magát; ® kifesti magát; ® kihúzza (15) magát; ® kihűti magát; ® körülnézi magát; (tréfás) lekopasztja magát: kopaszra nyíratja a haját, leborotválja, levágatja a bajuszát, szakállát; ® meghajtja [2] magát; meghűti magát; megkarcolja magát; ® megmártja magát; megégeti magát; ® megtömi magát; megüti magát vmiben; ® összeveri magát (vmiben); ® összefűzi magát; ® összetöri magát; ® összevágja magát; ® teleeszi, teleissza, ® teleszívja magát; térdre veti magát. Megtanulta ápolni magát, fehérségét, örökölt, rejtőző … finomságát. (Ady Endre) Eszténa … térdre vetette magát. (Krúdy Gyula) Dani rögtön kihúzta magát, és elfelejtett minden gondolatot, amin eddig evődött. (Móricz Zsigmond) –b1 <Néhány tárgyas igével; a szókapcsolat értelmileg megfelel az azonos tőből visszaható képzővel képzett igének.> Vmibe burkolja magát: vmibe burkolódzik; lemossa magát: lemosakodik; letusolja magát: letusolkodik; leméri magát: leméredzkedik; megméri magát: megméredzkedik; méri magát: méredzkedik. Mire lemostam magamat és leülhettem vacsorálni, a vendéglő órája éppen éjfélt ütött. (Ambrus Zoltán) [Juliette] fázik s plédjeibe burkolja magát. (Ady Endre) Dani… jobban behúzta magát a gubába. (Móricz Zsigmond) –b2 <Határozóként.> Magához ® szorít vkit, vmit; ® dob (3a) magán egyet; magára ölt, ® övez, ® rángat, ® szed vmit; magára ® terít, vesz vmit. A lámpát letette a padlóra maga mellé, hogy a fény ne bántsa az alvókat. (Mikszáth Kálmán) || c. Saját teste és rajta levő ruhája. Bepiszkítja magát; besározza magát; leforrázza magát; lehugyozza magát; leönti magát; lepiszkítja, leszarja magát; ® összecsinálja magát; összehugyozza magát; ® összeszarja magát. Cselédember csak sátoros ünnepen szedi rendbe magát. (Móricz Zsigmond) –c1 <Határozóként.> Alkonyat tájon Takács Gyuri lerázta magáról a port, szénatörmeléket. (Móricz Zsigmond) || d. Saját magán levő ruhája, saját öltözete. Lekeféli magát; lesepri magát; összekapja magát. Dani … utána nézett, meglátta, mielőtt a lány összekaphatta volna magát s odaköpött. (Móricz Zsigmond) || e. A cselekvő személy saját külseje, külső megjelenése. ® Cicomázza (2), felcicomázza magát; csinosítja, kicsinosítja magát; piperézi magát. Ez a szimpla … klottruhája … – Sohse cifráztam magamat. (Gárdonyi Géza) –e1 <Hasonló kifejezésben; a szókapcsolat tagjai közti jelentésbeli viszony elhomályosult.> ® Kicsípi magát. Mindjárt jön, csak hazament kicsípni magát. (Csiky Gergely) || f. Saját lelke, lelki képességei, öntudata, lelkiismerete, meggyőződése, törekvése, szándéka. Áltatja magát vmivel; ® azonosítja magát vkivel, vmivel; ® becsapja magát vmivel; vmivel ® csalja magát; eláltatja magát; elárulja magát; (vmivel) megcsalja magát; ® meggondolja magát; meggyőzi magát (vmiről); ® moderálja magát. –f1 magába: saját lelkébe, lelki világába. ® Behúzódik magába; ® belebeszél magába vmit; magába fogad vmely tanítást; magába fojt vmit; magába mélyed; magába ® merül; magába ® süpped; magába ® zár vmit; magába zárkózik. Magamba zárva kell élveznem üdvöm, S szelíd fényed titok fátylába födnöm! (Szász Károly) –f2 Magába néz, tekint: cselekedeteit, magatartását bírálja, értékeli. –f3 Magába ® roskad; magába ® száll; (régies) magába tér: elkövetett hibáit, botlásait megbánja s elhatározta, hogy jobb útra tér. Szállj magadba egy kevéssé. (Bessenyei György) Magamba szálltam. Óh! Bűnös vagyok. (Dóczi Lajos) Hátha ez az asszony magába tér… (Babits Mihály) –f4 Kiír magából vmit: megírja, ami foglalkoztatja, leköti. –f5 Magából kikelve: annyira felháborodva, felindulva, hogy külseje, kül. arckifejezése is feltűnően megváltozik. –f6 Elhitet magával vmit: meggyőzi saját lelkiismeretét vmiről; számot vet magával: mérlegeli, megfontolja, mit kell tennie, mire képes. [Dani] elhitette magával, hogy az akaraton múlik minden. (Móricz Zsigmond) –f7 Tisztába jön magával (vmi felől, vminek a tekintetében); tisztában van magával. || g. <Állandósult szókapcsolatokban:> a szóban forgó személynek az az állapota, amelyben lelki képességei zavartalanul működnek; öntudata. Magához ® tér; magához ® térít vkit; vkinek magához ® térítése; magánál van:* öntudatán van. Nincs(en) magánál:* a) öntudatlan állapotban van; elvesztette öntudatát; nincs beszámítható állapotban; b) (túlzó) rendkívüli felindultságában nincs egészen beszámítható állapotban. Beszéded azt mutatja, hogy nem vagy magadnál. (Kazinczy Ferenc) Jól van Apafi, veled nincs mit szólanom, te nem vagy magadnál. (Jókai Mór) A haldokló egészen magánál volt már, ráismert útitársára, s nevén szólítá őt. (Jókai Mór) Fogalma sincs róla [az ittas vén embernek), hogy mit beszél. Nincsen magánál. (Ambrus Zoltán) || h. Saját érzései, vágyai, szenvedélyei. Fegyelmezi magát. Uralkodik magán; alig bír magával; nem bír magával; küszködik magával. A szöszke küzködik magával. Látszik az arcán, a savó szemén. (Ady Endre) [Az asszonyt] ellenállhatatlan kacagás fogta el, úgy hogy alig bírt magával. (Móricz Zsigmond) A pap tajtékzott erre a komisz hangra. Tudta, hogy kofafecsegés, de nem bírt magával. (Móricz Zsigmond) || i. Saját ereje, munkabírása, hatóképessége. ® Elaprózza magát; ® elpazarolja magát; ® hasznosítja magát; rászánja magát vmire; a ® végsőre szánja magát. –i1 <Határozóként.> Bízik magában; hisz magában; magával eltelt ember: elbizakodott e.; magával tehetetlen. || j. Olyan kifejezésben, amely az igazi egyéniség elrejtését, vmi másnak mutatását tartalmazza. ® Megjátssza magát vminek; teszi magát; tetteti magát. [A főbíró] tenné magát, hogy a szimat erejével kaparta ki a bűntény szálait. (Mikszáth Kálmán) A nyomorék, teszi magát, hogy alszik. (Móricz Zsigmond) || k. Saját magatartása, viselkedése. Vmihez ® szabja magát; tartja magát vmihez. Csak a tényekhez tartom magamat. (Ambrus Zoltán) || l. Saját felfogása, véleménye, kijelentése. Cáfolja magát; ® elhatárolja magát vkitől, vmitől; ® kifejezi magát; ® kimagyarázza magát; meghazudtolja magát: ellentmondásokba keveredik. Itt úgy látszik, mintha magamat cáfolnám, az előbb említett józanságomat. (Gárdonyi Géza) –l1 <Részeshatározóként.> (Vki) ® ellentmond magának. || m. <A saját személyével kapcsolatos vmely külső v. belső adottságra utaló szóként.> Azon veszi észre magát, hogy … : ráeszmél vmely körülményre, adottságra, amely saját személyével szorosabb v. lazább kapcsolatban van; ® észreveszi magát. Tulipánné … észreveszi magát, zavartan szájára üt. (Csiky Gergely) Azon kaptam magamat, hogy a gondolataim naphosszat vele foglalkoznak. (Gárdonyi Géza) Egyszer csak azon veszitek észre magatokat, hogy ahol azelőtt béke volt, most fenekestül felfordult minden. (Mikszáth Kálmán)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. A szóban forgó közösség, testület saját mivoltában, önmagához viszonyítva (tagjainak egészével v. egy részével). A csapat nem hagyta magát: egyre újabb támadást kezdett. A szerkesztőség maga irányította magát. –21 A tüzérség ® belövi (3a) magát (vmely célpontra). –22 <Néhány tárgyas igével; a szókapcsolat értelmileg megfelel az azonos tőből visszaható képzővel képzett igének.> A csoport elszigeteli magát: a cs. elszigetelődik; az ellenség szívósan védi magát: az e. sz. védekezik. || a. (többes számú alakban) A személyraggal és a helyzettel v. szövegösszefüggéssel meghatározott zárt(nak tekintett) közösség. Ne hagyjuk magunkat! Vigyük magunkkal őt is nyaralni. || b. (többes számú alakban) (népies) Magunk, (magatok, maguk) közé v. között, ill. közt v. közül: a) saját zárt(nak tekintett) közösségünkbe (közösségetekbe, közösségükbe), ill. közösségünkben (stb.) v. közösségünkből (stb.); közénk (stb.) v. köztünk (stb.) v. közülünk (stb.). Az első sorbeliek maguk közé ültették a kis fiút. b) saját bizalmas társaságunkba (társaságotokba, társaságukba), ill. társaságunkban (stb.) v. köztünk (stb.) v. közülünk (stb.). Befogadták maguk közé. Marad valami láthatatlan vonal, mely elválasztja őt a többitől s nem engedi, hogy magok közül valónak tartsák. (Csiky Gergely) Annyi azonban bizonyos, de magunk közt maradjon, hogy van valami furcsa a kisasszony szemeiben. (Mikszáth Kálmán) || c. Magunk (magatok, maguk) között v. közt: egymás közt <, idegenek bevonása, jelenléte nélkül>. Csak azért, hogy magunk közt levén minden lehető módot megvizsgáljunk. (Kölcsey Ferenc) Ezen ügy … elintézendő … privátim, szépen magunk közt. (Szigligeti Ede) A [társulat] ifjú reménységei, úgy maguk között, gyakran köszörülték rajta elmésségüket. (Ambrus Zoltán)
3. A szóban forgó állat mint saját cselekvésének, tevékenységének iránytárgya. A selyemhernyó beköti magát. A szú beleeszi, belefúrja, belerágja magát a fába. A ló hányja-veti magát alatta. Ezért aztán, tyúk anyó, hát Jól megbecsülje kend magát. (Petőfi Sándor)
4. A szóban forgó növény, tárgy, anyag, dolog <a saját mivoltában>. Ez a bor itatja magát. Az enni-, innivaló kínálja magát. A pénz kínálja magát, mint a nő. (Ambrus Zoltán) –41 <Határozóként> A ledőlt fa magával sodorta a háztető egy részét. A szivacs sok vizet ® fogad magába. Magába ® mos vmit; magába ® nyel; magába szív. Ahol a növény nem enged magán erőszakot, ott a földdel próbálják meg. (Mikszáth Kálmán) || a. A szóban forgó anyag mint olyan, amely úgy okoz, úgy hajt végre vmely folyamatot, úgy tűr el vmely változást, hogy saját tulajdonsága érvényesül, észrevehető marad, észrevehetővé válik <vmely más anyagon>. Az olaj, a szag beleveszi magát a ruhába. A posztó kirúgja magát. (Az orvosság, a kén) kiveri magát vmin. (Erős vegyi hatású anyag) vmibe marja magát. Ittak, Mariska is koccintott Buttlerrel. A bor kiütötte magát rögtön a hártyafinom arcbőre alatt. (Mikszáth Kálmán) –a1 <Egy-két tárgyas igével; a szókapcsolat értelmileg megfelel az azonos tőből visszaható képzővel képzett igének.> Vmi beeszi magát vmibe: beevődik vmibe; ® beissza magát vmibe; ® beleeszi magát vmibe. –a2 <Határozóként.> Magába ® vesz. (Vmely anyag) magába issza, (népies) magába veszi vminek a szagát: olyan mértékben átveszi vminek a szagát, hogy az érezhető rajta. A szatócsüzletben a sajt magába itta (vette) a petróleumszagot. A mágnes magához ragadja, vonzza a vasat. || b. A szóban forgó elvont jelenség <a saját minőségében, önmagához viszonyítva.> Dühe elforrja magát. (átvitt értelemben) Vmi vhogy kiveszi magát*: vmi vminek, vmilyennek látszik. Vmely eszme, áramlat, irány lejárja magát. Az árak tartják magukat. A tél … bolondozott, még december elején is nyárra játszotta magát. (Mikszáth Kálmán) [A karzatról] átható rózsa- és rezedaillat verte át magát a fülledt levegőn az érzékenyebb orrokhoz. (Mikszáth Kálmán) A búzaár szépen tartotta magát emlékezetes magaslatán. (Ambrus Zoltán) –b1 (ritka) <Egy-két tárgyas igével; a szókapcsolat értelmileg megfelel az azonos tőből visszaható képzővel képzett igének.> Kifizeti magát: kifizetődik; ® kiüti (6) magát. Feltűnt nekik [= az öregeknek], hogy Mari búslakodó arcába valami fájdalmas vonás lopta be magát. (Mikszáth Kálmán) –b2 <Részeshatározóként.> (Vmely állítás, tétel) ellentmond magának: belső ellentétet tartalmaz. –b3 <Más határozóként.> (Vmi) maga után von ¬ vmit. A törvény megsértése büntetést von maga után. Vmi magával hoz, ragad vmit. Úgy ® hozza magával. [Asszonyom jelleme, anyagi függetlenségem] úgy hozták magukkal, hogy a máskép büszke család alárendeltségemet soha nem érezteté. (Eötvös József) [Tiszbe] megmenti Katalint, mert… így hozza magával a castiliai becsület. (Ambrus Zoltán) [Emőke] kipirultan, égő szemmel nézett reám. Látszott rajta, hogy az elbeszélésem magával ragadja a lelkét. (Gárdonyi Géza)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
5. <Látást, nézést jelentő igével, kifejezéssel kapcs.> A szóban forgó személynek, állatnak v. (képes használatban) tárgynak saját tükörképe. Látja, megnézi, nézi magát a tükörben. Meglátta, megpillantotta magát a víz tükrében. Falu végén kurta kocsma, | Oda rúg ki a Szamosra, | Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. (Petőfi Sándor) [A grófnő] a kézi tükörért nyúlt. Bepillantott s bíráló szemmel nézte magát. (Móricz Zsigmond) Van egy pösze kis malacom, | fővárosi grófkisasszony. Sóhajtott is egy ízbe, | nézi magát a vízbe. (József Attila)
6. <Műveltető igével; a szókapcsolat rendsz. azt jelenti, hogy az alany kívánja, akarja, kéri, követeli, engedi, eltűri, okozza, eszközli, hogy vkinek a cselekvése, érzése őrá irányuljon; a műveltető ige alanya és tárgya azonos, a cselekvés, érzés alanya és tárgya különböző személy.> Inkább agyonütteti, agyonvereti magát, mint …; eltartatja magát vkivel; elveteti magát vkivel (feleségül); elviteti magát vkivel vhová; felszentelteti magát; (vhol) hegedülteti magát; ® kelleti magát; ® képviselteti magát (vkivel, vhol); ® kéreti magát; kinevetteti magát; kiszolgáltatja magát vkivel; lejáratja magát; lenézeti magát; letagadtatja magát; megérteti magát (vkivel, vmely idegen nyelven); meggyűlölteti magát; megnézeti magát; megutáltatja magát; megvizsgáltatja magát; (vhol) muzsikáltatja magát; ünnepelteti magát; nem ® zavartatja magát; ne ® zavartassa magát. Nem igen sokáig hivatták magokat, Körülülték a megterhelt asztalokat. (Petőfi Sándor) Még mulatnak is az Arany sasban, muzsikáltatják magukat. (Mikszáth Kálmán) Ha valaki elvesz egy vén boszorkányt, csak azért, hogy eltartassa magát vele, … megengedem, … hogy az ilyen úr nem valami nagy jellem. (Ambrus Zoltán) –61 Magának: saját személyében <gyönyörűségére.> Hegedültet, meséltet magának; elzongoráztatja magának kedves darabját. || a. Saját teste, ill. annak vmely része. Csókoltatja magát; leméreti, megméreti magát (vkivel); megmasszíroztatja magát; ölelteti magát. Ő mindig csak öleltette … magát. (Ady Endre) || b. (ritka, főleg irodalmi nyelvben) A szóban forgó jelenség saját mivoltában, <mint olyan, amelyre vkinek a cselekvése, érzése, vminek a tevékenysége reá irányul.> A felhők tovább vitették magukat a szelek szárnyán. Kelleti magát a szél is. (József Attila)
7. <Formális tárgyként: a „maga” jelentésének háttérbe szorulásával.> –71 <Fokozó, túlzó értelmű szókapcsolatban, tárgyatlan igei jelentésnek tárgyas igével való körülírásában; a fokozó, túlzó értelmű ige jelentésének módosítására.> ® Agyonbeszéli magát; agyondolgozza magát vkiért; agyonsírja magát; ® lecsípi magát; leissza magát; ® leszívja magát; ® leszopja magát; (jól) ® megszívja magát. Mikor aztán tökrészegre ittad magadat, elmentetek valami lebujba. (Ambrus Zoltán) Ugyancsak Czirmai táncolta magát betegre a közbeneső keresztelőkön … (Krúdy Gyula) Féltucat gyereket nevelt föl, s agyondolgozta magát értük. – (Móricz Zsigmond) –72 <Fokozó, túlzó értelmű szókapcsolatokban, igekötős igével; a szókapcsolat visszaható képzős igének felel meg; az igekötő nélküli ige „magában” szóalakkal haszn.> Elbízza magát: elbizakodik; egyre jobban bízik magában, képességeiben, körülményeiben, úgyhogy mind többet tart önmagáról, s ennek megfelelően egyre önhittebben, elővigyázatlanabbul viselkedik. Ne bízd el magad túlságosan az atyafiságos érzületeimben. (Mikszáth Kálmán) –73 <Néhány érzést, magatartást jelentő tárgyas igével kapcs., visszaható képzős igével nagyjában egyező jelentésű szókapcsolatként; a „magát” jelentése némileg egységbe olvad az ige jelentésével.> Restelli magát: restellkedik; szégyelli magát: szégyenkezik; unja magát: unatkozik; vhogyan viseli magát: v. viselkedik. Nem szégyenled magadat, te ember! (Mikszáth Kálmán) Úri fiúk, ha vendégségbe elmennek, jól viselik magukat. (Móricz Zsigmond) A szíve elszorult és szégyelte magát halálosan. (Móricz Zsigmond) –74 <Némely el-, meg- igekötős igével kapcs.; a szókapcsolat az érzés kezdetét v. rövid tartalmát, egyszeri jelentkezését jelenti; az igekötő nélküli ige is haszn. a magát szóalakkal tartós érzelem, érzés kifejezésére.> Elrestelli magát; elszégyelli magát; ® megszégyelli magát. –75 <Tartós folyamatot, fokozást és befejezettséget jelentő szókapcsolatban.> Elunja magát. –76 <El-, (ritk.) neki- igekötős, főleg hangadást jelentő igékkel; a szókapcsolat a cselekvés hirtelen, váratlan elkezdését, az érzés kezdetét v. rövid tartamát, a cselekvés egyszeri végrehajtását, az érzés egyszeri jelentkezését jelenti; az igekötő nélküli ige tartós v. gyakorító értelmű s nem haszn. a magát szóalakkal.> ® Elbőgi magát; ® elbúsulja magát; elhányja magát; ® elkacagja magát; ® elkáromkodja magát; ® elneveti magát; ® elordítja magát; ® elröhögi magát; elsírja magát; ® elugatja magát; ® nekibúsulja magát. [Elza és Bence] szembefordulnak egymással, s hangosan elnevetik magokat. (Csiky Gergely) Zsuzsánna szepegve elsírta magát. (Móricz Zsigmond) –77 <Hangadást jelentő mozzanatos ige igekötős származékával; a szókapcsolat egyszeri hangadást jelent, az igekötő nélküli ige nem haszn. a magát szóalakkal.> ® Elkiáltja magát; ® elkurjantja magát; ® elrikkantja, elrikoltja magát; ® elsikoltja magát; eltüsszenti magát; ® elvakkantja magát. Beleütöttem keresés közben a fejemet az almárium üvegajtajába. – Aha! – nevetett Palojtay, – csakugyan hallottuk a szegény üvegajtót, amint elsikoltotta magát. (Mikszáth Kálmán) –78 <Hasonló szerkezetben; a szókapcsolat azt fejezi ki, hogy az élettani jelenség a személy akaratától függetlenül, esetleg akarata ellenére történik meg.> Elfingja magát; elszellenti magát. –79 <El- igekötős igével; a szókapcsolat helytelen, félremagyarázható kifejezésmódot jelent; az igekötő nélküli ige nem haszn. a magát szóalakkal.> ® Elírja magát; elgaloppozza magát; elkottyantja magát; ® ellovagolja magát; ® elszólja magát. Az ördög vigye a maguk körtéjét, szólta el magát lázas türelmetlenséggel a kapitányné, – arról beszéljen nekünk inkább: kicsoda, micsoda az az ember, akit magával hozott és mit akar itt? (Mikszáth Kálmán) –710 <El- igekötős igével; a szókapcsolat azt jelenti, hogy a cselekvő, tevékenykedő alany saját kárára követ el hibát.> ® Elméri magát; ® elszámítja magát; ® elszámolja magát. –711 <A szókapcsolat azt jelenti, hogy a cselekvő, tevékenykedő alany saját hasznára végzi a cselekvést.> ® Megszedi magát (vmin); ® megszerzi magát; betegre nyeri magát; ® gennyesre keresi magát. Most mikor megszedted magadat…, nem akarsz kölcsönözni egy pár ezer rubelt, nekem, a gazdádnak. (Ambrus Zoltán) A lord… a faun tippjeivel betegre nyerte magát. (Ambrus Zoltán) –712 <Főleg ki- igekötős igével; a szókapcsolat azt jelenti, hogy a cselekvés, az érzés addig tart, amíg a cselekvő, érző alanynak jól esik, amíg az ilyen alany meg nem könnyebbül.> Kiábrándozza magát; kialussza magát; ® kibámulja magát; kibeszélgeti, ® kibeszéli magát; kicsónakázza magát; kidalolja magát; ® kidolgozza magát; ® kidühöngi magát; ® kiénekli magát; ® kieszi magát; kievezi magát; ® kifutja magát; ® kigyalogolja magát; ® kigyönyörködi magát; ® kihányja magát; kihegedüli magát; ® kikacagja magát; kikoplalja magát; ® kiköhögi magát; ® kilovagolja magát; kimosolyogja magát; ® kimulatja magát; (jól) ® kineveti magát; ® kipiheni magát; ® kiríjja magát; ® kiröhögi magát; ® kisétálja magát; ® kisírja magát; ® kiszurkolja magát; ® kitáncolja magát; ® kitombolja magát; kiugrálja magát; ® kiússza magát; ® kiüli magát; ® kivakaródzza magát; ® kiverekedi magát; kiveszekedi magát. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat. (Petőfi Sándor) Beszélgesse ki magát vele, lelkem, kisasszony. (Csiky Gergely) Szervác… először életében, kedvére kimulatta magát. (Ambrus Zoltán) Sose mozogj ezután. Olyanra ülheted magad, mint egy sütőtök. (Móricz Zsigmond) Az ember kiveszekedi, az asszony kisírja magát s megvan. (Móricz Zsigmond) –713 <Ki- igekötős igével; a szókapcsolat azt jelenti, hogy a cselekvés, történés a lehetőségig folytatódik, hogy már nem is folytatódhat tovább.> (Az eső) kiesi magát; (az író) kiírja magát; ® kiköltekezi magát; ® kinövi magát; kinyurgulja magát. [Jókai] nem írta ki magát soha sem, …nem ártott neki a szakadatlan tevékenység. (Mikszáth Kálmán) Nora… kiköltekezte magát az ünnepi meglepetésekre. (Ambrus Zoltán) Volt tanulótársa, …már segédtanárrá nőtte ki magát. (Móricz Zsigmond) –714 (átvitt értelemben) <A szókapcsolat tagjai közti jelentésbeli viszony háttérbe szorulásával.> Kifújja magát: <ember, állat nagyobb erőfeszítés, munka után> lihegve kipiheni magát. [Az özvegy] még ki sem fújta magát, mikor már rajta volt, hogy kitudja, vajon csinált-e bátyja végrendeletet a szőke leány javára. (Ambrus Zoltán) –715 <Az ige csak igekötős alakban és a magát szóalakkal állandósult kapcsolatot alkotva él.> ® Nekidurálja magát. –716 <(Hirtelen) elhatározást, elszánást jelentő szókapcsolatokban.> ® Elhatározza magát (vmire); elszánja magát (vmire); ® fogja magát; vmire ® határozza magát; ® kapja magát; ® meggondolja magát; rágondolja, rászánja magát vmire. Volt egy ember, nagy bajúszos. | Mit csinált? elment a kúthoz. | De nem volt víz a vederbe, Kapta magát tele merte. (Petőfi Sándor) Fogta magát, bedobta rossz iránytűjét a tengerbe. (Ambrus Zoltán)
8. <Formális részeshatározóként.> (népies, irodalmi nyelvben) Magának: <arra való utalással, hogy az alany másokról nemigen vesz tudomást, hogy a cselekvés, az állapot nincs ellenére, kedvére van.> Megvan magának. Ül magának vhol. A múlt télen ott megyek magamnak a nagy árok szélén. (Kazinczy Ferenc–Lessing-fordítás) Mindjárt-mindjárt leül egy-egy karosszékbe és pipázik magának. (Bródy Sándor) Dani nevetett magának. (Móricz Zsigmond) A férfi ült magának és szítta a pipát. (Móricz Zsigmond) Veróni … idegenül egy széken megül magának. (Móricz Zsigmond)
II. <Birtokos jelzőként; rendsz. határozott névelővel kapcs.>
1. <Személyről szólva, a nyelvtani számnak és személynek megfelelő személyragos alakban; annak nyomatékos kifejezésére, hogy az alany v. ritk. vmely határozó, esetleg tárgy nyelvtani személye azonos a birtokos jelző nyelvtani személyével; a köznyelvben egyes szám 3. személyű személyragos birtokszóval:> saját, tulajdon. [Utána a nyelvtani számnak és személynek megfelelő személyragos birtokszó.] A magam (magad stb.) szemével: saját v. tulajdon szememmel (szemeddel stb.). Úr a maga házában. A magam pénzéből vettem. A magad dolgával törődj. A magam szemével láttam. –11 <Állandósult szókapcsolatokban; átvitt értelemben is>. A maga erejéből; a maga esze, feje után megy; a maga gazdája ¬; a maga hasznát nézi; a maga jószántából; a maga kárán tanul; a maga keze ¬ után él; a maga lábán jár: a maga módján ¬; a maga nevében ¬; a maga szakállára: saját felelősségére; a maga szegénye ¬; a maga ura ¬; megy a maga útján. A maga alkalmatosságán ¬ jött. A maga árnyékától is fél. Nem ijed meg a maga árnyékától. Védi a maga igazát. Küzd a gazdag, de nem a hazáér’, Védi az a maga gazdaságát. (Petőfi Sándor) A magunk keze vér [= ver] itt most minket. (Csepreghy F.) Ők is olygarchák a maguk kis falujában … (Mikszáth Kálmán) Meg akartam élni a magam emberségéből és elmentem hazulról. (Ambrus Zoltán) Jobb volna, ha a maguk háza előtt sepernének. (Ambrus Zoltán) A magam pipáját elvesztettem. (Gárdonyi Géza) Legkivált azon járt az esze, hogy a maga gazdája miként lehetne. (Tömörkény István) –12 <Másik személyre mutató birtokos személyragos szóval szembeállítva a második tagmondatbeli birtokos nyomatékos kifejezésére.> Sándor kihúzta erszényét, erre Károly is elővette a maga pénztárcáját. Vilma kisasszony bedugta a keskeny kis kezét [a zacskóba], mire a selyma Kopereczky is benyúlt a maga nagy mancsával. (Mikszáth Kálmán) –13 (népies v. kissé régies) <Határozott névelő nélkül.> Alszik a föld, maga árnyékában. (Arany János) Magam sorsa is bánt, de az mind csak semmi, Megszokná az ember végre fel se venni. (Arany János) Azokról az ő szép tehetségeiről [szólok], amiket csakugyan maga szorgalmával tökéletesített. (Jókai Mór) Ez is maga gazdája, maga kenyerére, maga fejére szokott ember. (Móricz Zsigmond) –14 <Formálissá vált birtokos szerkezetben:> a maga számára: saját érdekeit, saját hasznát szem előtt tartva, annak érdekében, azt szolgálva; a magam részéről: részemről; ami engem illet. –15 (tájszó, régies) <A birtokos jelzőn is, a birtokszón is ugyanannak a nyelvtani személynek a személyragjával:> a magam gyermekem, a magad gyermeked, a magunk gyermekünk, a magatok gyermeketek: a magam, a magad, a magunk, a magatok gyermeke (a megfelelő köznyelvi szerkezetben a birtokszón egyes szám 3. személyű személyrag.) Kacagtam a magam esztelenségemen. (Kazinczy Ferenc) A magam csekély eszem tanácsolta utait láttam közel és távol. (Tolnai Lajos) –16 (régies) <Hasonló szerkezetben, határozott névelő nélkül.> Már bizony pedig én magam szemeimmel láttam. (Jókai Mór)
2. <Állatról mint vmely szempontból jellegzetes típusról szólva.> [A kutya] a maga alamuszi modorában ránevetett. (Krúdy Gyula)
3. (Csak 3. személyű, rendsz. egyes számú alakban) <Gyakran állandósult szókapcsolatokban, a szóban forgó dologra mint meghatározott tulajdonsággal, helyzeti értékkel bíróra utalva:> saját. A maga helyén; a maga nemében ¬; a maga valóságában. Hagyták menni [a szekereket] a maguk útján. (Vajda János) A maga nemében példátlan esetet hozok fel. (Tóth K.) Ez a folyóirat nálunk egyetlen lesz a maga nemében. (Ambrus Zoltán) Háromszor betörtem az orrocskámat … – Sebaj, – vigasztalt az édesanyám, … – kikerül a maga foltjából. (Móra Ferenc) || a. A maga egészében, teljességében: egészen, teljesen.
III. <Általános névmási alany v. ritk. határozó, tárgy, ill. alanyként, határozóként, tárgyként használt névmási jelzős szerkezet mellett; az általános névmás arra utal, hogy minden egyes személyt az alany v. ritk. határozó, esetleg tárgy szerepében, a maga pedig arra, hogy minden egyes személyt a tárgy v. határozó v. birtokos szerepében is kell értenünk.> Mindenki törekedjék megismerni magát. Senki sem ismeri magát eléggé. Mindenki boldog életet szeretne biztosítani magának. Mindenki végezze a maga dolgát. Mindenkinek törődnie kell a maga dolgával. Mindent a maga összefüggésében kell értékelnünk. Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Kiki a maga szerencséjének kovácsa. Minden cigány a maga lovát dicséri. Minden kakas úr a maga szemétdombján. Senki sem próféta a maga hazájában. Minden ember olyan kalappal köszön, amilyen magának van. (Vas Gereben) Majd minden diák magánál hordta akkoriban ezt a versezetet. (Mikszáth Kálmán) Az ő falujokban mindenki a maga kosztján dolgozott. (Móricz Zsigmond)
II. névmás, nyomatékos személynévmás (gyakran alanyként haszn.) Nyomósítva: (ritka) saját maga v. ® önmaga.
1. <Főleg olyan igék, kifejezések mellett, amelyek nem fejeznek ki személyre irányulást:> ő (én, te, mi, ti, ők). Maga sem tudja, mit csináljon. Olyat mondok, hogy magam is megbánom. Magad sem vagy különb. –11 <Másik személlyel v. más személyekkel való szembeállításban.> Másnak ad tanácsot, de maga bolondokat csinál. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. [Gábor úr] tudta, hogy a szóban forgó tudományos valaki senki más, mint úri maga, és hallgatott. (Jókai Mór) Orvosságot adott be egy félkönyökére emelkedő fehér alaknak, egy másik üvegből maga vett be valamit, de aligha orvosságot. (Mikszáth Kálmán) || a. <A cselekvés személyes végzésének kiemelésére:> nem más, hanem ő (én, te, mi, ti, ők) személyesen. Nem csinálom, csináld meg magad, ha akarod. Elhatározták, hogy most már maguk mennek el érte. Nem kénszerítelek – magam is tudok | hóhérja lenni azon útálatosnak. (Katona József) Nesze, szolgám, madár-látta cipót hoztam. | Édes anyád asszony ezt neked küldötte, Maga dagasztotta, maga is sütötte. (Arany János) Hatalmas kezével belenyúlt [a kéményseprő] a még forró pörnyébe, kiszedte, maga gyújtott be egy lobogó újságpapírral. (Kosztolányi Dezső) –a1 <Másik személlyel v. más személyekkel való szembeállításban.> Magad uram, ha szolgád nincs. Ha kell, menj magad, ha nem kell, küldj mást. –a2 (régies) <-ta, -te, -otta, -ette, -ötte toldalékkal képzett igenév alanyaként:> Maga varrta ruha: olyan ruha, amelyet ő személyesen, mások segítsége nélkül varrt; magam főzte ebéd: az az ebéd, amelyet személyesen főztem; magunk sütötte kenyér. Maga fonta abroszt terített fel a Mariska. (Jókai Mór) Az öltözködés alapszíne a maguk szőtte-fonta fehér. (Baksay Sándor) || b. <Személyre irányulást kifejező ige mellett, főleg 1. személyű tárgyként, ha az alany és a tárgy más-más nyelvtani személyű:> Magamat: engem; (ritka) magunkat: minket. Magamat is arra kényszerítettek, hogy … A Jó és Szép itt-ott néki, | Elhiszem, megtetszhetett; De szíve és lelke csupán Csak magamat szeretett. (Kisfaludy Sándor) –b1 <A személyt saját testrészével, a tulajdonát képező tárgyat vmely tulajdonságával szembeállítva:> a szóban forgó, a személyraggal meghatározott testrész, birtokolt tárgy birtokosa, a tulajdonság hordozója személyesen. || c. <Személyre irányulást kifejező ige v. kifejezett mellett, részeshatározóként:> magának: a személyraggal meghatározott személynek; neki személyesen. [A filozófus] hogyha szeret, megmondja magadnak igazán. (Bessenyei György) –c1 (ritka) <Olyan részeshatározós szerkezetben, amelyben a magamnak, magadnak stb. egyes szám 3. személyű birtokos személyragos szóval együtt fordul elő; a határozó és a birtokszó más-más szakaszba tartozik; köztük rendsz. más szó van:> magamnak, magadnak (stb.): (nem másnak, hanem) nekem, neked (stb.). Nem tudom minémű lett volna magamnak is sorsa. (Bárótzi S.) Magamnak is ugyan kutyául lett dolga. (Petőfi Sándor) –c2 <Olyan részeshatározós szerkezetben, amelyben a birtokos és a birtok fogalmi viszonyát jelölő szó ugyanazon nyelvtani személyre jellemző személyraggal van ellátva s más-más szakaszba tartozik, köztük rendsz. más szó van.> Magamnak is ráment a pénzem. Azt mondta: örülj, hogy magadnak csak a készpénzed ment rá a spekulációra. || d. (régies) <Egyéb határozóként, személyragos határozószó helyett, nyomatékos személynévmás ragos alakja helyett.> Magamért: énértem; magadon áll: terajtad áll. Ilka még magadon áll szerencséd, oh ne kénszeríts keményebb bánásra. (Kisfaludy Károly)
2. <Növényről, élettelen tárgyról szólva, rendsz. saját részével, tulajdonságával szembeállítva:> a szóban forgó részt magában foglaló, a tulajdonságot hordozó dolog <saját mivoltában>. Amoda egy virág, érzem az illatját, Szeretem a szagát, de legjobban magát. (népköltés)
III. (személynévmásszerű nyomósító szóként; az értelmezős szerkezethez hasonló használatban) <Főnév, minőségjelzős főnév, mutató névmás és személynévmás nyomósítására.> Nyomatékosabb alakban (A1, B): (ritka) saját maga v. ® önmaga.
A. (Csak 3. személyű alakban) <Főnév előtt v. után, mutató névmás után használt nyomósító szóként>.
1. <A főnévvel kifejezett személy jelentőségét fokozó szóként:> nem kisebb személy, mint … maga az elnök döntött az ügyben. Az igazgatónak magának is az a véleménye, hogy… Megmondanám a császárnak magának: Ne vigye a szeretőmet bakának. (népköltés) Mint a had istenasszonya nyargalt legelől a királyné maga. (Jókai Mór) || a. A megnevezett személy személyesen. Maga anyám v. anyám maga hozta be nekem az ebédet. Lehet, hogy Bontó vármegyét maga Bismarck se tudná kormányozni. (Mikszáth Kálmán)
2. <A főnévvel v. mutató névmással kifejezett dolog jelentőségét fokozó szóként, a szóban forgó dolog saját mivoltának kiemelésére, a kísérőjelenségektől való elvonatkoztatásra.> Ez maga még nem sokat jelent. Az maga, hogy elkésett, még nem végzetes hiba, de … Három egész hónapig tartott … maga a menyegző ünnepély. (Jókai Mór)
B. <Személynévmással, személyragos határozószóval alkotott szókapcsolatban; mind a három személyben; a köznyelvben a maga a kapcsolatnak csak második tagjaként haszn.> Én magam, te magad stb. Ők maguk sem látják tisztán helyzetüket. Miért nincs, ki mind ezen léleknüánszokat [= lelki finomságokat] dalba öntse, vagy psychológi szellemmel kifejtegesse. Én magam azt nem tehetem. (Kölcsey Ferenc) [Az asszony] arra gondolt, hogy el kellene mennie neki, magának[,] az igazgatóhoz. (Móricz Zsigmond) Öntudatos munkásról szólsz s az csak te magad vagy! (József Attila)
C. <Határozott névelős főnévi, esetleg jelzős főnévi állítmány előtt, a főnév jelentéstartalmát nyomósítva; a kifejezés azt jelenti, hogy a mondat alanyát olyan mértékben jellemzi a főnévi állítmányban kifejezett tulajdonság, hogy az alanyt e tulajdonság megtestesítőjének tartjuk.> Ez az asszony maga a szorgalom, a hűség, a jóság. Fecskének kedélye nem borús, se mély, Maga a vidorság, az örök szeszély. (Tompa Mihály) Maga a szivesség a kedves nő. (Tompa Mihály) A hölgylátogatóm két és fél esztendős … Ez a csöpp angyal maga az önzés. (Kosztolányi Dezső)
IV. határozószó (személyragos, határozórag és névutó nélkül)
1. (rendsz. egyes számban) Mások társasága, jelenléte nélkül; egyedül; (egy)magában. Maga maradt; maga van. Az egész társaságban magam voltam magyar. Maga van a szobában. Nem mer maga bemenni a sötét szobába. Az egyesbe magam vagyok bezárva. (népköltés) Aki maga néz a tálba, Azt az étel nem táplálja. (Vörösmarty Mihály) Legalább nincs maga, barátom. (Vas Gereben) Hiszen olykor-olykor tán az is pihenhet, Ki maga vesződik milliomok helyett. (Arany János) Néha éjjel … mikor magad vagy az egész világon | s az egész világ egymagadba mélyed. (Babits Mihály) || a. (többes számú alakban is) (ritka) Segítő társ(ak) nélkül; magányosan. Ne kövesd azokat, kik magok kullognak, Példáját követik a füles baglyoknak, Ennyi sok időre meg nem házasodnak. (népköltés)
2. (többes számú alakban) Szűk bizalmas körben, idegenek jelenléte nélkül. Jó, hogy csak magunk vagyunk. Csak magatok vagytok?
3. (állandósult szókapcsolatban, csak egyes szám 3. személyben) Minden mástól eltekintve; egyedül, csupán, csak, pusztán. Maga az, hogy csúnyán ír, még nem nagy hiba.
V. főnév magát (rendsz. egyes számban)
1. <Minősítő jelzővel:> vkinek személye mint jellegzetes külső v. belső tulajdonságainak hordozója. Én őtet nem szeretem Atyjáért vagy Anyjáért – Ezeket nem esmerem még – Hanem kedves magáért. (Kisfaludy Sándor) Csak az árnyéka már hajdani magának. (Jókai Mór) Benned csak jó magadat nézem. (Tóth E.) –11 <Részletezéssel szembeállítva, mint az összes részletek egysége.> Emlékszem szavadra, szőke szép hajadra, Fekete szemedre, tetszetős magadra. (Arany János)
VI. (melléknévszerűen) <Néhány állandósult szókapcsolat előtt v. összetétel előtagjaként, ill. melléknévképző előtt, a maga névmás a (nyelvtani) személyt mint a hasonlítás alapját jelöli meg.> Maga fajta ¬. magaféle ¬; magaforma ¬; magaformájú ¬; magakorú ¬; magunk fajtájú emberek: a hozzánk hasonló lelkivilágú, esetleg társadalmi helyzetű emberek. Engem … minden kísértetben megóv a tapasztalt ész, …, de a magad sorsú ember nem úgy van. (Jókai Mór)
VII. <Határozóragos alakok, határozószó-szerűen.>
1. Magába: (néhány állandósult kapcs-ban) magába néz, tekint: saját cselekedeteit, magatartását bírálja, értékeli; magába száll v. (régies) magába tér: elkövetett hibáit, botlásait megbánja s elhatározza, hogy jobb útra tér; (régies) magába vonul: visszavonul a magányba; magába vonult: zárkózott. Szállj magadba egy kevéssé. (Bessenyei György) Hátha ez az asszony magába tér. (Baksay Sándor) Sok munkája, ritka élvezete után magába vonul. (Baksay Sándor) || a. Magába foglal: magában f.
2. Magával (főleg egyes számban) <-d képzős sorszámnévvel mint előtaggal alkotott szókapcsolat, ill. ilyen összetétel utótagjaként, annak kifejezésére, hogy a beszélővel, a megszólítottal v. a „maga” névmással kiemelt személlyel együtt annyian vannak a szóban forgó személyek, ahányat a sorszámnévnek megfelelő tőszámnév meghatároz, megjelöl.> ® Másodmagával; ® harmadmagával; negyedmagaddal: veled együtt négyen; tizedmagammal: velem együtt tízen. Úri magam … alig tizedmagammal voltam a padban. (Vas Gereben) Szekérre űlök Tized magammal. (Arany János) [Toldi György] Látogatni jött most negyvened magával. (Arany János) –71 <Hasonló szerkezetben, -d képzős határozatlan számnévi v. határozatlan számnévi értelemben használt névmási előtaggal; a -d képzős származék önmagában nem használatos.> ® Kevesedmagával; ® sokadmagával; néhányadmagával: vele együtt néhányan; sokezredmagunkkal: mi és velünk együtt mások annyian, hogy sokezren vagyunk (voltunk, leszünk). Oly kevesed magaddal mit tehetsz? (P. Szathmáry K.) Hullát keresve szerte futkos És hirtelen sírt ás neki, S belé vonván sokad magával, A sírásó eltemeti. (Tompa Mihály) Ez alatt, mint szokta, a táboron által Lovagolni, olykor kevesed magával… Talált egyedül most lovagolni messze. (Arany János) Én néhányad magammal sokáig ütöttem a nyomukat. (Jókai Mór) A jövő évben visszatérünk sokezred-magunkkal. (Gárdonyi Géza) –72 <Hasonlóan képzett kérdőnévmással, hasonló helyzetben annak kifejezésére, hogy a kérdezett személyek számát a beszélővel, a megszólítottal v. a maga névmással kiemelt 3. személlyel együtt értve tudakoljuk.> Hányadmagaddal mentél oda?: veled együtt hányan mentetek oda?
Szóösszetétel(ek): egymaga; enmagam; jómaga; magamaga; mindmagunk; önmaga; önnönmaga; tenmagad; tinmagatok.
