magas
magas melléknév és főnév, (népies) magos
I. melléknév -an, -abb
1. Függőleges irányban aránylag jelentős mértékben kiterjedt. Magas fa; magas kőris ¬; magas hegy; magasház; magasles ¬; magas torony; magas oszlop; magas rúd; magas, vállas férfi; magas termet; magas piedesztálra ¬ állít, emel, helyez vkit. Lemberg alatt van egy magas erdő. (népköltés) S te kis kunyhó a magas palota Szomszédságában, mért szerénykedel? (Petőfi Sándor) Felnézett a mennyezetre, s csodálkozott rajta, milyen magas szoba ez. (Móricz Zsigmond) Harmatos, magos fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek | sivalkodva, meztelenül … hempereg. (József Attila) || a. (szobrászat) Magas dombormű: a háttér síkjából erősen kiemelkedő d. || b. (számnévi jelzős kapcsolatban) Függőleges irányban, fölfelé a számnévi jelzővel megadott mértékben kiterjedt, ilyen méretű. Két méter magas könyvszekrény; négy centiméter magas cipősarok. Három méter széles, hét méter hosszú, négy méter magas.
2. A föld felszínétől v. vminek a szintjétől fölfelé aránylag nagy távolságban levő. Magas vezeték; magas vízállás; vminek a legmagasabb pontja; magas fekvésű üdülő; magasan szálló felhő; magasan lakik; magasan ® trónol; magasra csap; magasra dob; magasra emel; magasra emeli a ® zászlót; magasra ® felcsap; magasra rak vmit: a) magas (2) helyre rakja; b) addig rak vmit, míg magas (1) rakás nem lesz belőle. Föl a zászlóval magasra, Egész világ hadd láthassa. (Petőfi Sándor) Öklelő dorongját magasra emelé. (Arany János) Délfelé állt, magasan járt már a nap. (Eötvös Károly) || a. Vmely tárgyat fölfelé jókora távolságra vető <dobás, hajítás, lövés>. Túlságosan magas volt az a dobás. || b. Fölfelé jókora távolságra vetett, dobott, rúgott. (sport) Magas labda: jóval a játékosok feje fölött, az ellenféltől nehezen elfoghatóan továbbított labda. || c. (rádiótechnika) Magas antenna: olyan elektromágneses hullámok leadására v. vételére való v., amelyet a földtől nagyobb távolságban, nem zárt térben, rendsz. háztetőre v. megfelelő állványzatra szerelve helyeznek el. || d. (orvostudomány) Magas fekvés: a magzat kedvezőtlen elhelyezkedése az anyaméhben a szülés előtt.
3. (zene) Nagy rezgésszámú, a hangskála vmely felsőbb helyén fekvő <hang>. Magas c v. cé: <vmely énekes(nő) számára> a hangterjedelem felső határa közelébe eső, annak alsó c hangjánál két oktávval feljebb levő hang; kivágja a magas cét: a) könnyedén, biztosan énekli a legmagasabb hangot is; b) (átvitt értelemben) nehéz feladatot bravúrosan elvégez; magasra, magasabbra hangolja a hegedűt, a zongorát. || a. Az átlagosnál nagyobb rezgésszámú, a hangterjedelem felső határához közelebb eső <emberi hang>. Magas szoprán, tenor. || b. Magas hangú: olyan <személy, hangszer>, akinek, amelynek ilyen hangja van. Magas hangú énekesnő; magas hangú lány; magas hangú hangszer. || c. (rendsz. határozóraggal) (átvitt értelemben, ritka) Fölényes, öntelt, kihívó. Magas hangon ¬. Mi történhetik vele? – kérdé Leonora magasan. (Jókai Mór)
4. (nyelvtudomány) Magas magánhangzó: a szájüreg elülső részében képzett m., palatális m. A magas magánhangzók: e, ë, é, i, í, ö, ő, ü, ű. || a. (nyelvtudomány) Magas hangú: ilyen magánhangzó(ka)t tartalmazó. Magas hangú képző, rag, szó.
5.* (átvitt értelemben) Az átlagosnál jóval nagyobb <összeg, érték, mennyiség>; nagy; sok. Magas ár, bér, kamat, költség; magas fizetés, haszon, hozam, jövedelem; magas tápértéke van. Ilyenkor … magas pénzben játszott tarokkpartie szokta kiegészíteni az életrendet. (Jókai Mór) || a.* (átvitt értelemben) Magas kor: nagyon öreg k., agg kor.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
6. (átvitt értelemben) <Vmilyen mértékkel mérve> nagymértékű, nagyfokú <folyamat, helyzet, állapot>. Magas feszültség, frekvencia, hőmérséklet, légnyomás, szesztartalom. || a. (átvitt értelemben, orvostudomány) Az egészséges szervezetéhez viszonyítva nagyobb mértékű <szervi folyamat>. Magas pulzus, vérnyomás. Miskát otthon kirázta a hideg, s estére már magas láza volt. (Babits Mihály) || b. (ritka) Magas kedv: hevesen jelentkező, nagyfokú k. Magas jókedvében. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok. (Petőfi Sándor) Mint szilaj csikóé, magas volt a kedve. (Arany János)
7. (átvitt értelemben, olykor gúnyos) Nagy hatalmú, sokak fölé rendelt, nagy közösséget irányító <személy, tisztség, testület>. Magas állás, hivatal, rang; magas körök; magas klérus ¬; a magas kormány, minisztérium; a magas porta: a török szultáni udvar intézkedő körei, a hatalom gyakorlói; (politika) a magas szerződő felek: <államközi szerződések szövegében:> az egymással szerződésre lépő államok. A magas kormány elkezdte önteni a pénzt a háziurak kalapjába. (Jókai Mór) Majd a Magas Portán dalt mondott álmos agáknak | és a kegyes Szultán hallgatta az árva Emigránst. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, választékos) Ilyen személytől, testülettől eredő v. ilyennek járó. Magas elismerés; magas röptű előadás, beszéd: választékos, emelkedett stílusú e., b.; magasan szárnyaló szónoklat; magas kegy, kitüntetés; magas hozzájárulás, jóváhagyás, vélemény; magas cím, érdemjel. Nagy kegyben állt odafent az udvarnál, magas érdemjele volt. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, régies v. gúnyos) Előkelő (1). Magas származású, születésű; magas uraságok; magas rokonok. Végre bejutott a segédfogalmazó magas színe elé. A magas, magasabb és legmagasabb vendégek megérkezése … véget vetett a társalgásnak. (Jókai Mór) Az orvosok úgy rendelkeztek, hogy a magasan született gyermeknek minden idejét a szabadban kell töltenie. (Ambrus Zoltán)
8. (átvitt értelemben, választékos) A köznapin, a közönségesen, a megszokotton felülemelkedő. Magas erkölcsiség; magas szellemiség; magas stílus: emelkedett, választékos, irodalmi veretű s.; magas v. magasabb régiókban jár: a köznapi gondolkodáson felülemelkedik; magasra tör: rangban v. teljesítményben felül akar emelkedni a köznapin: magasra jutott v. kapaszkodott: viszonylag nagy rangot ért el; magasról bukott le: nagy rangról b. Húraim gyöngék magas égi hanghoz. (Berzsenyi Dániel) Kedves anyám … Egyike volt … az angyali nőknek, | Kik, Katalin cárné módjára magasra jutának | … szüle nélküli szolga leányból. (Arany János) Állandóan a magas eszményekről beszéltek s ábrándoztak. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) A szokott v. a kívánt mértéket jóval meghaladó, felülmúló. Magas fokú; magas képzettségű; magas színvonalú alkotás; magas művészet. A párt a munkásosztály szervezeteinek legmagasabb formája. Kréta szigetén magas kultúra virágzott. A proletariátus a kapitalizmussal szemben – mint Lenin írja – a munka társadalmi szervezésének magasabb típusát képviseli és valósítja meg. || b. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) Nagy szellemi képességet kívánó, sokak számára elérhetetlen, fel nem fogható. Magas politika, tudomány; (bizalmas) ez nekem magas: ezt én nem tudom megérteni. Még ők nem ismerik a kelmekiszabás és varrás magas tudományát … (Jókai Mór) Semmi kapcsolat a mély falusi élet s a magas politika között. (Móricz Zsigmond) || c. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nagyra törő. Magas vágyai voltak. Az volt a terve, hogy … kikiáltatja magát nagyfejedelemnek. (Jókai Mór)
9. (átvitt értelemben is) Magasabb: <összehasonlítási alap nélkül> általában olyan, amiben a magas melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot a rendesnél, a köznapinál, a megszokottnál nagyobb mértékben van meg. Magasabb termetű ember; magasabb képzettsége van. Midőn az ellenpárt nemtelen eszközeihez nyúltak, magokat minden magasabb gondolkozásúnak rokonszenvére érdemtelenné tevék. (Eötvös József) [A lovat] megpakolni, egy kicsit virtus és magasabb tudomány. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, választékos) Magasabb hely, körök: felső, felsőbb h., körök.
II. főnév -t v. -at, -ok, -a
1. A térnek a föld felszínétől nagyobb távolságra eső része. A magasba emelkedik; (a) magasba ® szöktet vmit; a magasban kering; lezuhan a magasból; (sport) magasat ugrik: magasugrást gyakorol, végez. Szépen szól a kis pacsirta Fönn a magasba. (népköltés) Itt, enyelgő kis családom Közt, van az én jó világom; Künn borong bár a magasban: Itt örökké csillagos [ég] van. (Arany János) Beszállt a vaskosárba, a csiga nyávogott, csikorgott, és a kosár lassanként megindult a magasba. (Mikszáth Kálmán) [Mama]. Csak ment és teregetett némán, … s a ruhák fényesen, suhogva, Keringtek, szálltak a magosba. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, költői) Szebb, jobb, értékesebb élet. Én, éhenkórász, rímelő apostol | a mélyből a magasba epedek fel. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka, választékos) Vminek teteje v. feljebb eső része. A hegy magasa. A vártető magasáról levetette magát.
Szólás(ok): ld. lapos, ló, orr. Közmondás(ok): magasról nagyobbat lehet esni: nagy méltóságból nagyot lehet bukni. (tájszó) Aki magasról néz le, hamar elszédül: a hatalom könnyen megszédíti az embert.
Szóösszetétel(ek): 1. magasépítő; magasföld; magasolvasztó; magasőrlés; magasröptűség; 2. középmagas.
