magyar
magyar főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -ja
1. A magyarok: tömegében Magyarország területén, kisebb-nagyobb csoportjaiban pedig Magyarországgal határos államok területén élő, finnugor eredetű nyelvet beszélő nép. A magyarok bejövetele, honfoglalása; a magyarok hazája, országa, története. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! (Petőfi Sándor) S én, térde közt, hadarva szavalok, | hogy győznek … a magyarok. (Kosztolányi Dezső) || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi. Egy, két, néhány, sok magyar. Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte Széchenyi Istvánt. Magyar lévén magyarokkal, lehetetlen, hogy számon magyar szó ne reppenjen ki. (Kazinczy Ferenc) Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar. (Vörösmarty Mihály) E földön, hol annyi vitéz magyar vérzett! … (Petőfi Sándor) Négy-öt magyar összehajol. (Ady Endre) || b. <Gyak. bizonyos hangulati elemekkel színezve:> olyan magyar (1a), aki a nép jellemző, rendsz. szép és nemes tulajdonságait magában egyesíti és megtestesíti. Nem magyar, aki szolga! (Petőfi Sándor) Ős Napkelet olyannak álmodta, | Amilyen én vagyok … (S az álmosaknak, piszkosaknak … Én nem vagyok magyar?) (Ady Endre)
2. (rendsz. határozott névelővel) A magyar nép, nemzet. Negyvennyolcban az egész ország visszhangozta: Fegyverre, magyar! Ne bántsd a magyart! (Zrínyi Miklós) Isten, áldd meg a magyart. (Kölcsey Ferenc) Talpra magyar, hí a haza! (Petőfi Sándor) Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat. (József Attila)
3. (elavulóban, bizalmas) E néphez tartozó egyszerű parasztember. Bejön a magyar a városba. A falu szélén megkérdeztem egy derék magyart. Nevet … a bognár is, hogy csekély furfanggal állította a három magyart a falnak. (Tömörkény István) Az öreg magyar siet, … koppan a csizmája a városi kövön. (Móra Ferenc)
4. E nép nyelve. Magyarból, magyarra fordít vmit. Jól érti a magyart. Mendacem oportet esse memorem: … Azaz – magyarra téve a szavak: „Költő hazudj, de rajt ne fogjanak.” (Arany János) || a. Ez a nyelv, ennek a nyelvtana és az e nyelven írt irodalom mint iskolai tantárgy. Magyarból felel; magyart ad elő. A magyart egy fiatal segédtanár tanította. (Móricz Zsigmond) || b. (csak egyes számban) (iskolai, hivatalos) E tantárgynak egy tanítási órája. Az első óra történelem, a második magyar. A délutáni óra még keservesebb volt, mint a délelőtti. Először vallás volt, aztán magyar. (Móricz Zsigmond)
5. Az, ami e népnél szokásos; rá jellemző, tőle haszn. vmi. (mezőgazdaság) Fehér magyar: a) f. kukorica; b) f. bika. || a. (régies) Magyar (II. 3) tánc. ® Lassú magyar. Erővel és könnyűséggel járta el a táncosnőjével magyarját. (Vörösmarty Mihály) Eljárják … a lassú lengyelt s a friss magyart. (Kemény Zsigmond) || b. (régies) Magyar (II. 3) nóta. A cigány … elkezdett egy bús magyart. (Vas Gereben) || c. (régies) Magyar (II. 3) ruha. Megkívántatik …, hogy talpig magyarba öltözzék az ember. (Tompa Mihály) || d. (tréfás) Lenge magyarban: egy szál gatyában.
II. melléknév ® magyarul, -abb
1. A magyarok (I. 1) közé tartozó <személy>. Magyar ember, férfi, munkás, nő, paraszt. Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek. (Arany János) Magyar sivatag magyar tanitója Rabok között rabként senyvedt, aludt. (Ady Endre) A béke Te voltál, nagybátyám, derék, | derűs, magyar pap. (Szabó Lőrinc) || a. A magyar állam polgárai közé tartozó <személy>.
2. Magyarokból (I. 1) álló <csoport>. A magyar csapat, ifjúság; a magyar jakobinusok ¬; magyar lakosság, nemzet, nép. Megromlottál mint cserép, Jaj hát szegény magyar nemzet Jóra mikor lép? (népköltés) Szabad a magyar nép, szabad valahára. (Petőfi Sándor) || a. A magyarság államát, nemzetét, népét képviselő, jelképező. A magyar követ, követség, küldöttség; magyar trikolór ¬; magyar zászló. Dicsőséget szerzett a magyar színeknek.
3. A magyarokra (I. 1) jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használt, náluk szokásos <dolog>. Magyar ábránd ¬; magyar alexandrin ¬; magyar hold: 1200 négyzetöl; magyar kártya: 32 lapból álló s a Tell-monda alakjaival díszített k.; magyar konyha; magyar körtánc ¬; magyar nóta, nyelv, ruha, tánc; magyar sógorság: nagyon távoli, szinte már ki nem mutatható rokonság; (tájszó, régies) magyar vallás: a református v. Ez az eledel nem magyar gyomornak való! Nem magyar sors az ábrándos enyészet. (Ady Endre) Hátha a magyar Jövő szebben épül, | Ha szívünk vérét vakolatúl venné. (Tóth Árpád) Az arca szabályos, igazi magyar típusú arc. (Nagy Lajos)
4. A magyarság történelmi élete folyamán létrehozott. Magyar állam; magyar népi demokrácia; magyar ipar, irodalom; magyar nemzeti ® klasszicizmus; magyar mezőgazdaság, művészet, sport, zene.
5. Magyaroktól lakott <terület> v. erre a földre, ennek viszonyaira jellemző; e földön levő, ott termő, termelt, tenyésző, tenyésztett v. készített, onnan származó, ill. arról elnevezett. Magyar alföld; magyar betegség: a) (1945 előtt) tüdőbaj; b) (régies) malária; c) (átvitt értelemben, régies) az egyetértés hiánya; széthúzás; magyar bor; magyar búza; magyar éghajlat; magyar glóbus ¬; magyar gyártmány; magyar haza; magyar mezőgazdasági termék; magyar perzsa ¬; a magyar tenger ¬; magyar városok. Magyar dohányt vágtam odabent a másik szobában, és … ez tilos cselekedet. (Mikszáth Kálmán) Jő egy karcsú és sovány magyar ló | s horkanva nyargal el. (Kosztolányi Dezső) Enyhe dombsor, lankatag magyar föld! … (Babits Mihály)
6. A magyarok nyelvével kapcsolatos, abban használatos, e nyelvre v. ezen a nyelven keletkezett irodalomra jellemző. A magyar igeragozás, verselés. || a. E nyelv és irodalom tanításával kapcsolatos v. ezzel foglalkozó. Magyar könyv, óra. || b. A magyarok nyelvén írt. Magyar szöveg. Magyar színművek, regények utat, pénzt, dicsőséget találnak a külföldön is. (Babits Mihály)
7. (ritka) Igaz, nyílt, derék <megnyilatkozás>. Ez már egyenes magyar beszéd.
8. (népies) Magyar világ: olyan időszak, amelyben a Habsburg-elnyomással szemben különösen erős volt a nemzeti ellenállás, s ez külsőségekben (ruházatban stb.) is szembetűnően megnyilvánult. A II. József halálát követő magyar világban sokan tüntetően magyaros ruhában jártak.
Szólás(ok): vakulj magyar: <akkor mondják, amikor vki csak látszatból tesz v. ad vmit, azért, hogy vmiről elterelje a figyelmet>; ld. még igazság.
Szóösszetétel(ek): 1. magyarmiskás; magyarruhás; magyartanár; 2. díszmagyar; fajmagyar; gyászmagyar; körmagyar; ómagyar; ősmagyar; színmagyar; újmagyar.
