magyarul
magyarul határozóragos melléknév (határozószóként)
1. Magyar nyelven. Folyékonyan, ízesen, jól, kifogástalanul, szépen beszél magyarul. Nemrég tanult meg magyarul. Van egy lengyel barátom, egy kicsit tud magyarul. [Mátyás bolond diákja.] Latin ütemben szállt a dal, Nem magyarul, sohse magyarul. (Ady Endre) || a. (ritka) Helyes magyarsággal. „Kiút” magyarul: kivezető út.
2. (átvitt értelemben) Világosan, érthetően; magyarán (1). Beszéljünk magyarul! Jó magyarul a szemébe mondtam. Beszéljünk magyarul, kedves feleségem. (Vas Gereben) Muszáj megtenni. – Kinek? – Az öreg úrnak! – A lutriba? – Hát. – Akkor beszélj magyarul. (Móricz Zsigmond)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Magyar módra; magyar ember módjára. Birkoztak magyarúl! (Arany János)
