majd [1]
majd [1] határozószó
I. (hangsúlyosan v. hangsúlytalanul) <Jövő vonatkozású kifejezésekben jelen, jövő, ritkábban múlt idejű igealak mellett, a jelen idejű igealakban lappangó jövő idő nyomatékosabb kifejezésére, a jövő idejű igealakban kifejezett időbeli vonatkozás erősebb hangsúlyozására.>
1. Nem most, hanem később, a jelent követő időben. Majd amikor …; majd ha …; majd egyszer; majd reggel, este, holnap; majd írok. Majd elintézem. Majd meg fogom neki mondani. Majd utánad küldöm a fiadat. (Mikszáth Kálmán) Ti lesztek majd a jövendő. (Ady Endre) || a. <Jövőbeli előidejűséget kifejező mellékmondatban, múlt v. ritkábban jelen idejű igealak mellett.> Majd ha ® megbolondultam. Majd ha elkészültem a dolgommal, veled megyek. Majd ha eláll az eső, elmegyünk sétálni. Szivemből majd, ha befed az árok, Nyílnak a nagy sápadt lápvirágok! (Juhász Gyula) || b. <Halogatás kifejezésében.> Türelem, majd beszélünk róla! Majd elolvasom egyszer. Majd elmúlnak a bajok. (Petőfi Sándor) S mondjuk szomorún: | Holnap. Majd holnap. (Ady Endre) || c. <Rendsz. a csak szóval együtt:> remélhetőleg, bizonyára. Majd csak sikerül! Majd csak jóra fordul minden! Volna kelmed körül készpénz? – Majd csak találok, ha az erszénybe nézek. (Vas Gereben) Majd csak felszárad a köny … (Arany János) || d. <Erős érzelmi hangsúllyal, fenyegetést tartalmazó mondatok bevezetésére, jelen v. jövő idejű v. feltételes módú igével.> Majd lesz nemulass! Majd adok én neked! Majd nem lesz ilyen jó kedved! Majd én megmutatnám neki! Majd lesz neked, Jancsi … no hiszen lesz neked! (Petőfi Sándor) Hegedűlt a bottal hátam Közepén … De’szen jól van! kiheverem Én e bajt, S visszakapja még a kölcsönt, Vissza majd. (Petőfi Sándor)
2. <Rendsz. érzelmi hangsúllyal, olyan gúnyos értelmű kifejezések nyomósítására, amelyek hangsúlyukkal, hanglejtésükkel tagadást, tiltakozást fejeznek ki, főleg ilyen szavakkal nyomósítva: bizony, éppen.> Majd tavaly ¬. Majd (éppen) ő fogja megtenni. Majd (bizony) rád bízom! Majd bolond leszek! Majd megmondom, mit: ne akarjátok, hogy kimondjam azt az erős v. illetlen szót. Majd hát! Nem neked való az én leányom. (Jókai Mór)
II. (kötőszó-szerűen rendsz. hangsúlytalanul)
1. <Vmely cselekvésre következő cselekvés bevezetésére:> az(u)tán, utána. Ebédelt, majd pihent egy kicsit. Hallgatott, majd így szólt. Jó Szondi a jámbor atyára borúl, | S lágyul szíve, majd hamar elkomorúl. (Czuczor Gergely) Ki-kipillant a felhőkbül, Majd meg elbólint a nap. (Vajda János) Néha elpukkan egy-egy pisztoly valahol, majd kurjantás hangzik a néma csendben. (Mikszáth Kálmán) || a. <Bizonyos feltételek teljesítése esetén:> abban az esetben, (s) akkor. Dolgozzál, majd neked is lesz! Törjetek szét minden láncot, Majd lesz elég vasatok! (Petőfi Sándor)
2. (kapcsolatos mondatokban, gyak. mellékhangsúllyal) Majd …, majd … : egyszer …, másszor …; előbb …, az(u)tán …; hol …, hol … Majd az egyik kezdett el sírni, majd a másik. Majd kéréssel, majd fenyegetéssel próbálkozott. Türelmetlenségében majd az ablakhoz futott, majd az ajtót nyitotta ki. Egyik kezében eke szarva, Másik kezében kard, Igy látni a szegény jó népet, Igy ont majd vért, majd verítéket. (Petőfi Sándor) Majd vigasság: zene, tánc, bor Tartja ébren a fölházat, Majd ujudvar, öklelés áll, – Hangos erdőn nagy vadászat. (Arany János) || a. (választékos) Majd itt, majd ott: egyszer itt, máskor ott, hol itt, hol ott. Majd itt, majd ott bukkant fel.
Szólás(ok): ld. fagy.
