mámoros
mámoros melléknév -an, -abb (választékos)
1. Olyan <személy>, akit mámor (1–3) fogott el, akin a mámor jelei mutatkoznak. Egy pohártól már mámoros lett. Mámoros volt a győzelemtől, a szerelemtől. A hamvas aranyló szőlőfürtök ránevetnek … A fölásott föld … olyan aromákkal tölté meg a levegőt, mely mámorossá tette. (Mikszáth Kálmán)
2. Ilyen személytől származó, rá jellemző, mámortól áthatott. Mámoros állapot. Mohón kapott a fehér kezecske után, megszorongatva azt nagy kéjjel, mámoros pislogással. (Mikszáth Kálmán) [Juhász Gyulához.] Bátyám, ki bortól mámoros éneket | Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát. (József Attila) || a. Mámorban eltöltött <idő, időszak>. Ma valaki tréfált velem, Boros, mámoros éjjelen Elém állt. (Ady Endre) A szánkóján ültem, és repült velem suhanva … Megint egy régifajta, mámoros, gyönyörű óra … (Kaffka Margit)
mámorosodik; mámorosság.
