maradvány
maradvány főnév -t, -ok, -a (rendsz. többes számban)
1. Általában vmely nagyobbrészt elveszett, megsemmisült, elpusztult dolognak, csoportnak még meglevő része. A sereg maradványai a falu végén gyülekeztek. Füstös téglák, egy leégett ház maradványai voltak láthatók. Az … ezred maradványa bomlottan futott. (Jókai Mór) || a. Vmely régi korból fennmaradt tárgy, eszköz, építmény, irat stb. Kőkorszakbeli maradvány; ® organikus maradvány. Víg borzadással jártam el a görög Szépségek és a római nagy világ Pompás maradványit. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (választékos) Vkinek (a) földi maradványai: holtteste, teteme. Földi maradványait e hó 10-én helyezzük örök nyugalomra. Földi maradványait egy velencei hajóhad szállította a városba. (Jókai Mór) || c. (tréfás) Jóízűen falatozták fel a nyúl földi maradványait. (Mikszáth Kálmán) || d. (csak többes számban) (irodalomtudomány, régies) Hátrahagyott írások, művek, irodalmi emlékek. Köszönettel tartozunk [Verseghy] maradványai kiadójának is. (Vörösmarty Mihály) || e. (ritka) Vminek a nyoma (3). Az udvar közepén egy nagy tócsa, mely világos maradványait viseli annak, hogy nemrég egy szalmás szekér beledűlhetett. (Jókai Mór)
2. (sajtónyelvi, választékos) Általában vmely nagyrészt megszűnt jelenségnek, társadalmi, politikai rendszernek megmaradt, még meglevő formája, csökevénye, előfordulása. A múlt maradványai. A rabszolgaság maradványainak eltörléséről szóló törvény véget vetett … az árkádiai állapotnak. (Ambrus Zoltán) Az ékszerviselés barbár kori maradvány. (Gárdonyi Géza)
3. (kereskedelem) Kifizetések teljesítése után <készpénzben> megmaradó összeg. Pénztári maradvány. || a. (kereskedelem) Több részletben fizetett összegnek bizonyos rész letörlesztése után még kifizetetlenül maradt részlete. Maradvány 20 Ft. || b. (közigazgatás) <Költségvetésben> a tervbe vett kiadások fedezése után esetleg megmaradt összeg. Az évvégi maradványt visszautalta a minisztériumba.
Szóösszetétel(ek): maradványföld; maradványösszeg; maradványpénz.
maradványi.
