maraszt
maraszt tárgyas ige -ott, ..asszon; -ani
1. (kissé választékos) Vkit arra kér, arra igyekszik rábírni, hogy maradjon nála, vele v. ott, ahol éppen van; marasztal (1). Marasztottuk, hogy még maradjon Pesten. De az öreg ember csak tövis az ágon, Érzi, hogy oly vendég, kit senkise maraszt. (Arany János) Halottak estéjén Ferenc átment Etelhez … Éppen csak benézett …, fáj a feje, lefekszik, ne is marassza Etel. (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Virrasztom ezt a csodálatos napot, marasztom vágyammal. Tudom, hogy kivétel, és nem tart sokáig. (Kosztolányi Dezső) || b. (kissé választékos) Kéréssel, rábeszéléssel, ígérettel rábír vkit, hogy vhol maradjon. Ott maraszt vkit: kérlelve rábírja, hogy maradjon ott, ahol van; kéréssel visszatartja. Ebédre is ott marasztották. Nekem igen könnyű volt Petőfit otthon marasztanom. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vmi megakadályoz vkit abban, hogy vhova menjen; vmi visszatart vhol vkit. Gyűl, fogy a nép a szinházban, … Változandó sokasága Gyakran le-leszáll. | Ez nem jő, mert gond marasztja, Az, mert idegen … (Vörösmarty Mihály) Nincs, ami Párisban marasszon, Nincs, ami életben marasszon. (Ady Endre) A lusta magyar televény maraszt. (Juhász Gyula)
3. (ritka) Vkit arra kényszerít, hogy vhol maradjon. Ott maraszt: büntetésből visszatart, bezár. A razzián elfogott zsebmetszőt ott marasztották a rendőrségen. Nem leszek én paraszt, Nem én, apám uram, elszököm ha maraszt. (Arany János) Szigorú és igazságszerető, derék ember volt: engem … e kihágásért megbüntetett; ott marasztott az iskolában. (Jókai Mór)
4. (régies) Rajta maraszt vmit vkin: <árverezés közben> nem ajánl v. ígér többet, engedi, hogy az árverezett tárgy a kínált összegért az ajánlattevő tulajdonába kerüljön. Licitálni próbáltam a képre …, s a kikiáltási összegben csakugyan rajtam is maraszták. (Jókai Mór)
marasztás; marasztgat; marasztható; marasztó; marasztott.
