másik
másik névmás, határozatlan
I. (melléknévi) (gyak. odaértett jelzett szóval, amely a megelőző egyik v. ez a(z) … jelző mellett van kitéve, gyak. határozott névelővel)
1. Két v. több személy, dolog, ill. csoport közül nem az elsőként említett, hanem az utána következő. Az egyik csoport indul, a másik itt marad. || a. <Felsorolásban> több közül a másodikként említett. Az egyik ló pej, a másik deres, a harmadik fehér. –a1 (ritka) <A beszédhelyzetből odaértett jelzett szóval, az elsőként vett esetet meg nem nevezve, csak utalva rá.> Az esőtől minden újra friss. Láttad, hogy kinyilt a másik georgina is? (Babits Mihály)
2. <Kettő közül> az <a személy, dolog>, aki, amely a mutatott, megnevezett, ill. az ilyen személyhez tartozó dologgal nem azonos, tőle különbözik. ® Egy [2] másik. Ne Pistának add, hanem annak a másik fiúnak. Rajtam kívül egy másik férfi is volt a társaságban. Nem téged hívlak, hanem azt a másik gyereket. A másik ház emeletén szembe vélem egy ebédlő. (Kosztolányi Dezső) || a. <Az ismerthez, de külön ki nem emelthez, ill. a szóban forgóhoz viszonyítva:> az, amely(ik) ellentétes vele. Az ® érem másik oldala; a másik oldalára fordul; a másik végletbe esik. Látja már, hogy félig megbolondultam; legalább addig beszéljen, míg az eszemnek a másik fele megvan. (Vas Gereben) Egy dárdás vén paraszt … sietve tárja ki a kapu másik szárnyát is. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka) A másik élet, világ: a másvilág, a túlvilág. ® Átszenderül a másik életbe v. életre. Szép egykedvűn átkocogunk A másik világba … (Tóth Árpád) || c. <Az egyik szóval szembeállítva:> két személy, dolog közül az, akit, amelyet másodikként említünk. Egyik keze fel volt kötve, másik kezében táskát vitt. Egyik kezében eke szarva, Másik kezében kard. (Petőfi Sándor) Az egyik nemnél a hiány a derekat takaró öltönydarabon legfelül van, a másik nemnél legalul. (Mikszáth Kálmán)
3. (határozatlan névelővel is) <A mutatott v. a szóban forgó, ismert személlyel, dologgal ellentétben:> (a többi) hasonló közül egy v. több. Kérek egy másik tollat. Az anyjuk egy nyúllábat keresett elő … az egyik rókakölyök elkapta és elkezdett vele szaladni a tisztáson, a másik kettő utána, kergették, utolérték, egymáson hemperegtek. (Mikszáth Kálmán) A literes üveg felét átöntötte egy másik üvegbe. (Nagy Lajos)
4. <Az egyik szóval párhuzamban, a párhuzam második tagjában, (kettőnél több v. rendsz. igen sok) személyről, dologról szólva, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó személyeket, dolgokat mint egymással szorosabb kapcsolatban levőket, mint vmely összesség egyedeit tekintjük, akik v. amelyek közül mindegyik ugyanolyan v. hasonló kapcsolatban van egy-egy újabb egyeddel v. a többivel.> Egyik látogató a másik látogató után jön; ® egyik nap úgy, mint a másik nap.
II. (főnévi) -at, (-a)
1. <Főleg személyrag nélkül, s főleg az egyik szóval párhuzamban:> a közelebbről meg nem határozott személyek közül valamelyik. Az egyik így mondja, a másik úgy. Hogy egyikének | vagy másikának útjában ne légy, | el kelle ország-vizsgálásra menned. (Katona József)
2. <többes számú személyragos alakban, az egyik szó személyragos alakjaival szembeállítva:> a személyraggal megjelölt személyek közül vmelyik <az egyik-kel jelöltön kívül>. Egyikünk ott maradt, másikunk tovább ment. Egyikük a javaslat mellett, másikuk ellene foglalt állást.
3. <Gyakran az egyik szóval párhuzamban:> a szövegösszefüggéssel meghatározottak közül valamelyik mint másodikként említett személy, dolog, ill. csoport. Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a légben magasan kavarog, Másik alant nyargal. (Petőfi Sándor) Három … gödröcske támadt szép arcán, egyik balról, másik jobbról, a harmadik … az álla közepén. (Mikszáth Kálmán) A kocsi különféle … No, néznek egyet, mert igen formás … Néznek másikat, harmadikat is. (Tömörkény István) || a. A szöveg-összefüggéssel meghatározott páros testrész(ek) közül az, amelyiket másodikként, ill. az elsővel szembeállítva említünk. Az öreg ember hallgatott. Félkarja az asztalon volt, a másikat leeresztette maga mellé a lócára. (Móricz Zsigmond) || b. <Felsorolásban> több közül másodikként említett személy, dolog. Többen jelen voltak közülük: az egyik sok jó javaslatot tett, a másik folyton akadékoskodott, a harmadik meg sem szólalt. A határozati javaslatokat elfogadták: az egyik szerint …; a másiknak értelmében …; a harmadik alapján … –b1 (ritka) <A beszédhelyzetből odaértett v. odaérthető jelzett szóval, az elsőként vett esetet meg nem nevezve, legfeljebb csak utalva rá.> Szomszéd bácsi … Megrakott, hogy minden csontom Ropogott. | Nesze, mondta, nesze másik, Harmadik! (Petőfi Sándor) || c. (többes számban) (népies) A másikak: azok a személyek, akiket a szövegkörnyezetben második helyen említettünk, v. akikre mint ismertekre másodsorban rámutatunk. E másikak közel jutottak Bem vezérkarához. (Vas Gereben) Ki volt az, aki azokat a gyönge ötezer forintokat Illavaynak küldte, hogy azokat … részben az én becsületbeli adósságaim törlesztésére saját magamnak, részben elzüllött gyermekeim neveltetésére azoknak a másikaknak kézbesítse? (Jókai Mór)
4. <Az egyik szóval, ill. az egyik jelzővel és jelzett szavával párhuzamban, a párhuzam második tagjában, (kettőnél több v. rendsz. igen sok) személyről, dologról szólva, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó személyeket, dolgokat mint egymással szorosabb kapcsolatban levőket, mint vmely összesség egyedeit tekintjük, akik, amelyek közül mindegyik ugyanolyan v. hasonló kapcsolatban van egy-egy újabb egyeddel v. a többivel.> Egyik a másiknak adja a kilincset; egyik a másikat ® éri; egyik a másikat ® követi; egyik a másik után. Mindegyik azt hitte a másikról, hogy boldog. Mindegyik azt hitte a másikról, hogy gyűlöli őt. Mindegyik azt hitte a másikról, hogy gúnyolódik. (Kosztolányi Dezső) –41 <A másik szó jelzős szerkezettel szembeállítva; főnévi értelme alkalmibb.> Hogy ® egyik szavamat a másikba ne öltsem, Egyik csapás követi a másikat. Egyik hiba a másikat éri. Egyik ámulatból a másikba esik. ® Egyik napról a másikra él. Egyik vendég a másik kezébe adja a kilincset. (Jókai Mór) Egyik mosdatlan közbeszólás a másikat érte. (Mikszáth Kálmán) Így múlik el egyik nap a másik után… (Kosztolányi Dezső) Akár egy halom hasított fa, | hever egymáson a világ, | szorítja, nyomja, összefogja | egyik dolog a másikát. (József Attila) || a. <Jelzős szerkezettel szembeállítva.> Egyik v. egy napról a másikra: a) <több napi v. még hosszabb ideig való várakozás után> hirtelen, váratlanul. Egyik napról a másikra megváltozott az idő. b) a legnagyobb bizonytalansággal küzdve, megélhetését csak igen rövid időre biztosítva <él>. Hárommillió koldus … tűri, hogy oly embertelen éhségben tengődjön egy napról a másikra. (Móricz Zsigmond) || b. <Egyenlő fokú tulajdonsággal, egyenlő mennyiséggel, értékkel bírók hasonlításában, annak jelölésére, hogy mindegy, melyiket hasonlítjuk a másikhoz.> A szobában öt-hat gyerek játszott; egyik olyan volt, mint a másik. –b1 <A másik szó jelzős szerkezettel szembeállítva; főnévi értelme alkalmibb.> Egyik ember v. gyerek olyan, mint a másik. Ebben a vonatkozásban egyik szó annyit ér, mint a másik. || c. <Középfokkal kapcsolatban, annak kiemelésére, hogy a tulajdonság nagy foka mindegyikben megvan ugyan, de az egyes egyedekre vonatkozólag fokozati különbségek vannak.> ® Egyik szebb, (jobb stb.), mint a másik. [A házból] nem hiányzott semmi, még leány is volt három. Egyik szebb, mint a másik. (Mikszáth Kálmán) –c1 <A másik szó jelzős szerkezettel szembeállítva.> Egyik virág szebb, mint a másik.
5. Egyik is, másik is: a szóban forgók közül néhány egyenként tekintett személy; egyesek.
6. <A beszédhelyzetre v. a szövegösszefüggésre támaszkodó használatban:> a szóban forgótól v. a beszélőtől különböző, de vele szoros kapcsolatban levő személy. György az édes anyját hidegen köszönté: … „Hát a másik hol van?” fanyalogva kérdi. Senki sem hinné, hogy kedves öccsét érti. (Arany János) || a. A szóban forgó személyen v. a beszélőn kívül számba jövő személyek közül akármelyik. Ez a nagy, nappali Kisértet, | Ki szemet lefog, agyat kábít, Ráborul minden tisztes szívre S érezteti: hatalmasabb, több, Mint itt akárki másik. (Ady Endre) Burzsoá: Látom már te valál üzememben a fő-fő uszító. | Proletár: Én, mikor én, s amikor nem, akkor a másik, a többi! (József Attila) || b. (ritka, költői) Vkinek, főleg költőnek második énje. A Szajna partján él a Másik, | Az is én vagyok. (Ady Endre)
Szólás(ok): ld. fül, kutya, láb, tizenkilenc.
Szóösszetétel(ek): másik-másik.
