matematikus
matematikus [ë] főnév -t, -ok, -a (régies írva: mathematikus is)
1. (tudományos nyelvben v. választékos) Matematikával foglakozó szakember, tudós. Egyik legkiválóbb matematikusunk. || a. (iskolai, bizalmas) Matematikát oktató tanár. Az iskola matematikusai. || b. (iskolai) Matematika szakos egyetemi v. főiskolai hallgató. || c. (hivatalos) (Biztosítási) matematikus: biztosító intézetekben alkalmazott, főleg valószínűség-számításokat végző szakember.
2. (bizalmas) Matematikához értő ember, főleg tanuló. A gyerek kiváló matematikus. Akinek … a zenéhez ’hallása’ nincs, abból jó mathematikus még lehet. (Arany János)
3. jelzői használat(ban) (választékos) Matematikusra (1) jellemző, hozzá tartozó. Matematikus gondolkozás; matematikus koponya.
4. jelzői használat(ban) (tudományos) Matematikusokból (1) álló, matematikusok (1) számára rendezett. Matematikus gyűlés, kongresszus, találkozó.
matematikusi.
