mechanika
mechanika [ë v. e; e-ch] főnév ..kát, ..kája
1. A fizikának az az ága, mely a mozgásokkal és azokkal az erőkkel foglalkozik, amelyek a mozgást létrehozzák v. megszüntetik, v. amelyek nyugalmi állapotban levő testekre hatnak; erőműtan.
2. Ez mint egyetemi tantárgy. Mechanikából vizsgázik: mechanikát ad elő. || a. (bizalmas) Ennek egyetemi órája. Majdnem mindennap van mechanika. || b. (iskolai) Mechanikával foglalkozó (tan)könyv. Megjelent egy új mechanika.
3. Az iparnak szerkezetek előállításával foglalkozó ága. A mechanika fejlődése az utóbbi évtizedekben.
4. (műszaki nyelv) Vminek a mechanikája: vminek a mechanikán (1) alapuló működése. A lökhajtásos gép, a távcső mechanikája.
5. A zongorának a húrok megszólaltatására való szerkezete. Angol, bécsi mechanika.
Szóösszetétel(ek): finommechanika.
mechanikai.
