mécs
mécs főnév -et, -e [ë, e] (régies, költői)
Mécses. Csendes mécse mellett írogat magában. (Arany János) A kis mécs. | Az este bús cselédje. | Álmosan virraszt az asztalon. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. mécsfény; mécsláng; mécssugár; mécstartó; 2. bányamécs; olajmécs; örökmécs.
