mécses
mécses [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Olajjal v. más zsiradékkal töltött kisebb edény az ebbe merülő kanóccal együtt mint világítóeszköz. Függő mécses. Az öreg kezéből kiesett ijedtében a mécses, a sötétben alig találta meg az ajtót. (Jókai Mór) || a. Ennek lángja, fénye. Pislákoló mécses; elfújja a mécsest. Itten ült ő, itt a párnán, pislogott a mécsesem S ah, nem ül le, sohasem! … (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás) Az özvegy még az este mécsest gyújtott, letérdelt halott ura mellé. (Nagy Lajos)
Szólás(ok): (bizalmas, tréfás v. gúnyos) eltörött a mécses v. (tájszó, régies) eltörött a mécses cserép: elpityeredett, sírva fakadt <a gyerek>.
Szóösszetétel(ek): olajmécses; örökmécses.
