még [1]
még [1] határozószó
I. <Időbeli jelenségek és az időbeliséggel kapcsolatos viszony kifejezésében.>
A. <Időbeli jelenség kifejezésében.>
1. (jelen idejű igei v. névszói állítmánynyal) A jelenlegit megelőző állapotban egy ideig továbbra is megmaradva, a múltban megkezdett cselekvést a jelenben s esetleg a jövőben is egy ideig folytatva. Még (mindig) beteg; még fiatal. Még most is köhög. Emlékszel-e még? Még ma is hideg van. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok … (Petőfi Sándor) Még sok van úgy a régi világból, ahogy volt. (Mikszáth Kálmán) Egy piros kendő még lobog a szélben. (Juhász Gyula) || a. (erős érzelmi hangsúllyal, főleg megütközést tartalmazó kérdésben v. felkiáltásban) (népies, kissé rosszalló) Még sincs: a mostani időpontig sincs <holott már rég ideje volna>; még mindig nincs. Még sincs itt az a gyerek? Még sincs meg az a ház, Rozi? (Móricz Zsigmond) || b. A jelenben egy ideig a jövő felé folytatódva. Még maradok egy kicsit. Még dolgozom, aztán sétálok egyet. Vajon főzzem-e még? Isten hozzátok! lelkem múlatni szeretne Még veletek. (Petőfi Sándor) Meddig lesz még úr a betyárság És pulya had mi, milliók? (Ady Endre) || c. (az egyszer hangsúlyozásával) <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgó pillanatnyi cselekvés a jelenben utoljára történik, a jövőben többé már nem fog megtörténni.> Még (ez) egyszer megbocsátok neked. Most még megadom, amit kértél, de máskor hiába fordulsz hozzám. || d. <Gyülekezéssel, részletek összegyűjtésével, összehordásával kapcsolatban, annak kezdeti részét kiemelve, rendsz. keveslést tartalmazó kifejezésben, annak érzékeltetésére, hogy ez az állapot nem sokáig tart.> Még kevesen vannak. Adósságából még csak száz forintot törlesztett. Még csak a matrózok, pincérek, fűtők lézengenek a hajón. (Gárdonyi Géza)
2. <Csak tagadó mondatban, múlt idejű igealakkal:> mostanáig (soha). Ma még nem ettem. Ilyet még nem hallottam. Gyepre kuruc! … Ma lesz, ami még nem volt! (Jókai Mór) Csinált ön már ilyesmit? – Nem csináltam még. (Mikszáth Kálmán)
3. A szóban forgó múltbeli időben v. az előzményként említett esemény idején (bizonyos ideig), de (jelenleg v. a későbbiként említett esemény idején) már nem. Akkor még fiatal voltam. Azt még hallotta, hogy az óra ütött, aztán elaludt. Én még őszinte ember voltam, | ordítottam, toporzékoltam. (József Attila) || a. <Sem v. alig szóval együtt, a következő mondatban rendsz. Már, máris határozószóval:> úgy, hogy a vele kezdett mondat cselekvése v. történése a másik mondaté előtt megkezdődött, és ennek idejében is tart (egy ideig). Még be sem fejezte a mondatát, máris csöngettek. Még alig írt egy pár sort, (s) már megzavarták. || b. (túlzó) <Hasonló helyzetben, annak kifejezésére, hogy a két mondatbeli folyamat, cselekmény közt kevés idő telt el.> Még alig volt reggel, már megint este van. (Petőfi Sándor)
4. A jövőben valamikor; egykor, majd. Erről még beszélünk. Ezért még lakolni fog. Lesz még egyszer ünnep a világon. (Vörösmarty Mihály) Őszi rózsák: proletár-lyányok, … Lesztek ti még csodavirágok. (Ady Endre) || a. <Vmely előre látható esemény bekövetkezése miatti aggodalom kifejezésére:> könnyen meglehet, hogy … még megjárod. Vigyázz, mert még kitöröd a nyakad! Még össze találnátok zördülni. (Mikszáth Kálmán) || b. <Tagadásban:> a szóban forgó időben, időpontban a jövőben (nem …, csak később). Akkor még nem leszek itt. Ha holnap jössz, még nem tudom átadni a munkát.
5. <Más időhatározó v. állapothatározó mellett:> a megjelölt időtartam, állapot befejezése előtt; nem később, mint … még ma; még ebben az évben; még az éjjel meghalt. Még lánykorában tanult főzni. || a. Még … előtt: a szóban forgó elég korainak tartott idő(pont) előtt, az ilyen időtartam kezdete előtt. Még húsvét előtt megkapod. Még az esős időszak (beállta) előtt beköltözhetsz. Hogy a mennydörgős istennyila üssön bele, még naplemente előtt! (Mikszáth Kálmán)
6. (átvitt értelemben) <Időbeli távolság kifejezésében, annak kiemelésére, hogy a jelentől v. a szóban forgó időtől számítva hosszú várakozás után következik be vmely állapot, helyzet, cselekvés, történés.> Arra még sokáig kell várni. Az még messze van: nem lesz egyhamar. || a. <Annak kiemelésére, hogy vmi, főleg vmely terv megvalósulásának egyéb feltételei is vannak, ill., hogy akadályok gördülhetnek eléje.> Még közbejöhet valami. Ahhoz még sok minden kell, hogy ebből a tervemből valóság legyen. Még messze vagyunk attól, hogy döntsünk. Az író agyától még nagyon messze esett a könyvesbolt. Petőfi Sándor például nem bírta kinyomtatni az összegyűjtött verseit, nem volt rá pénz. (Mikszáth Kálmán)
B. <Vmely térbeli távolság meghatározásában, annak kifejezésére, hogy az útban levő személy(ek csoportja) aránylag kevéssé haladt előre, hogy a cél eléréséig viszonylag nagy utat kell megtenni:> ez idő szerint, (egy ideig). || a. <Nagy távolság, messzeség kifejezésére.> (A város stb.) még messze van: kevéssé közelítettük meg. || b. <Kis távolság, közelség kifejezésére.> (A város stb.) még közel van: kevés utat tettünk meg, mióta onnan elindultunk.
C. <Annak kifejezésére, hogy az időbeli egymásutánon alapuló sorrendben az elvárt v. feltehető helynél az elsőhöz közelebbiről van szó, s ezt több más követi v. követheti.> Ez még csak a harmadik fánk, amelyet ettem. Hátha még nem ez az utolsó stáció ebben a dologban … (Mikszáth Kálmán)
D. <gyak. kiemelő hangsúllyal, az egyszer szóval kapcs.>
1. Az előbbi(ek) után ismét, megint. Még egyszer ¬. Vegyetek még a levesből! Még egyszer vesz a tálból. Visszapillant a nap a föld pereméről, Visszanéz még egyszer Mérges tekintettel. (Petőfi Sándor)
2. A jövőben valamikor újra; máskor megint. Ugye eljössz még hozzánk?
II. <Főleg ugyanarról a fajtáról szólva:> az eddigin, az említett(ek)en kívül; ezenkívül, azonkívül, továbbá. Még egyet ¬!; ® futottak még. Voltak ott még sokan. Hát még kivel találkoztál? Veszek még egy métert a szalagból. Ehhez számítsuk még hozzá, hogy … Ha még egy szót szólsz, kidoblak. Ha ez a pénz volna csak foglaló, S még száz ennyi lenne borravaló. (Petőfi Sándor) No és még mivel bízta meg a kedves Pista bácsi? (Mikszáth Kálmán)
III. <A kívánt mértékhez, fokhoz való viszonyítás kifejezésében, mellékhangsúlyos v. hangsúlytalan helyzetben.>
1. <Állító szerkezetben, szerényebb igényű mértékben, fokhoz való viszonyításban, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó mennyiség, fok, teljesítmény nem marad alatta annak a követelménynek, amely elfogadhatóvá teszi.> Ez még talán elég, elfogadható, megjárja.
2. <Tagadó szerkezetben, rendsz. magasabb igényű követelménnyel kapcsolatban, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó mennyiség, fok, teljesítmény alatta marad a követelményeknek.> Ez még nem elég. Ez még nem sok, többet vártam tőled. Lambert szivében kés, Latour nyakán | Kötél … De még ezzel nem tettetek sokat – Akasszátok föl a királyokat! (Petőfi Sándor) Ez még … nem nagy dolog: ezt én is megteszem érted. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgónál rosszabbat is várhatnánk ugyan, de azért azzal sem vagyunk megelégedve.> Még jó, v. még szép, hogy meg nem verte. || a. <Megengedő értelmű kifejezés színezésére, nyomósítására, az utána következő ellentét erősebb hangsúlyozására.> Még csak-csak ¬. Még hagyján, hogy köhög, de erősen lázas is. Tyúkot még csak veszek néha, de libát soha. Az ágytól még csak el lehet válni, de a jó asztaltól nagyon keserves. (Mikszáth Kálmán)
IV. <Fokozó szóként.>
1. (rendsz. kiemelő hangsúllyal középfokú melléknév v. határozó előtt). Ennél is; az eddiginél is. Még szebb; még kevésbé. A munka nem állt meg, hanem még nagyobb lendülettel folyik. Tedd még ünnepibbekké ez Ünnepélyes perceket. (Petőfi Sándor) Aztán még szebb helyek következtek. (Mikszáth Kálmán)
2. <mellékhangsúlyos v. hangsúlytalan helyzetben, az is kötőszóval együtt) Annak kifejezésére, hogy az állításban foglaltak az előzményekhez képest vmi szokatlant, meglepőt (elítélendőt v. kiemelendőt) tartalmaznak.> Még tanulmányait is elhanyagolja. Még az öregek is mind táncoltak. Teli van a Duna, | Tán még ki is szalad. (Petőfi Sándor) Hovatovább jobb kedve támadt, még pezsgőt is hozatott. (Mikszáth Kálmán) || a. <Sem v. sincs szóval, ill. nem … is szókapcsolattal, annak kifejezésére, hogy a tagadásban foglalt, viszonylag keveset jelentő körülmény sem áll fenn.> Még a kalapját sem vette le, amikor bejött. Még nem is jajgatott, amikor a fogát kihúzták. Még hangja sincs, minek énekel? Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül. (Petőfi Sándor) || b. <Más határozóval és mellékmondattal, annak kifejezésére, hogy az előbb mondottak vmely utólag közölt körülmény esetére is érvényesek.> Még akkor is fecseg, amikor hallgatnia kellene. Még ott is keresi, ahová nem tette. Még most is remél, pedig már halálán van. || c. <Vmely utólag közölt megállapítás kiemelésére.> Még hozzá v. hozzá még: mégpedig (nem is akármilyen, akárki v. akármi). Új kabátot vett, még hozzá igen szépet. Micsoda szép tér nyílik itt, és hozzá még hálás tér, egy derék nőtlen úr számára. (Tolnai Lajos) || d. <Az előzmények fokozásaként, esetleg felsorolás hatásos befejezésére.> Hát még: az eddigieknél v. a többinél sokkal nagyobb mértékben. Jó ebéd volt, hát még a borok! Harcias hangon mondta ki a terceket, kvartokat … Hát még a kontrát? (Mikszáth Kálmán)
3. (mellékhangsúllyal) <Megengedő értelmű mondat esetén, az állítás fokozására:> feltéve azt, hogy (a másik mondatban kifejezett [súlyos] feltétel fennáll). Ennek meg kell lennie, még ha összedől is a világ. A halál semmi, még ha biztos is. (Mikszáth Kálmán)
V. <Érzelmileg erősen színezett mondatban.>
1. <Vmely előbb említett v. csak feltett, hozzáértett előzmény után, annak kifejezésére, hogy a most következő dolog az előbbit nagymértékben felülmúlja:> ám, aztán, csak (IV. 3). Az volt még a mulatság! Amikor a gyermek végre hazajött, akkor örült még igazán. Az volt a gyönyörű szép leány! Azt szerette még minden ember! (Jókai Mór) || a. <Fokozó értelmű főmondattal kapcs., annak kifejezésére, hogy az érzelem erős foka miatt a beszélő a mellékmondatot nem tudja megfogalmazni.> De még hogy ¬; hogy még: olyan v. úgy, hogy abban hiba nincs; olyan szép (remek stb.), hogy még!: olyan szép (remek stb.), hogy csoda; úgy …, hogy még!: alaposan, tökéletesen, remekül. Úgy megszidták, hogy még. Úgy ki fogják most figurázni János urat, hogy még. (Móricz Zsigmond) A forgács úgy pattog, hogy még. (Móricz Zsigmond)
2. <Méltatlankodás, felháborodás kifejezésére:> ennyi elítélni való dolog után s a várakozás ellenére; ráadásul; meglepő, nem várt módon. Még ilyet!: ki látott (hallott) ilyet! Még neki áll feljebb! Még te beszélsz? Még ilyet! – szörnyűlködik nagy lehelettel egy asszony. (Gárdonyi Géza) Még tréfálsz, te bitang? (József Attila) || a. <Mellékhangsúllyal v. hangsúlytalanul, méltatlankodás kifejezésére.> (Hát) még mit (nem)?: legyen elég az eddigi is; már az eddigi is sok. Maga akarja betűzni [a virágot a hajamba]? – Hát még mit? (Mikszáth Kálmán) Egy gallérra valót még adok. – Még mit nem! … Dehogy is ad! (Móricz Zsigmond) || b. <Kihagyásos mondatokban, méltatlankodás érzékeltetésére.> Még hogy én mondtam?!: azt állítja, hogy … Szemtelen kölyök, még hogy én nem hagyom. (Móricz Zsigmond)
VI. (tájszó) Már. Ezek az éhenkórász, korteskedő semmirevalók, majd meglássa, ki fogják pusztítani mindenéből. – Soha. – Én láttam még olyat. (Tolnai Lajos)
VII. Még sincs: az előzményekben közölt ténnyel, állítással szemben, annak ellenére sincs; mindamellett sincs. Sokat keres, még sincs soha pénze.
