meg
meg [ë] határozószó, kötőszó és igekötő
I. határozószó (hangsúlyos) (régies) Megint, ismét, újra, újból. Elnyerték egymás pénzét, s meg kölcsönadták egymásnak. (Jókai Mór)
II. kötőszó (hangsúlytalan) <A kapcsolt mondatrész, szó előtt áll; a tagmondatokat, mondatokat kapcsoló meg bizonyos esetekben [1–2] a kapcsolt mondat előtt, máskor [3–6] a kapcsolt mondat belsejében, a második helyen áll.>
A. <Mondatrészek, szavak kapcsolására; a kapcsolt mondatrész, szó előtt áll.>
1. <Rokon fogalmak, egyenlő rangú mondatrészek összekötésére (kettőnél több szó, mondatrész esetén rendsz. az utolsó előtt áll):> és, s; azonkívül (… is), még … is; továbbá, valamint. Megnézheti akárki az udvaromat meg a kertemet. Csupa csont meg bőr az a ló. Vegyetek elő papirost meg ceruzát! Bolondság! Nem lehet a ködöt meg a virágillatot megmérni … (Mikszáth Kálmán) A gép megállt. Elfáradt por kering | fölötte, mint az őszi köd meg pára. (József Attila) –11 <Felsorolásban, csak az utolsó tag előtt.> [A főügyész] cigarettára gyújtott s leült. Aztán felállt, járkált meg újra leült. (Móricz Zsigmond) –12 (költői nyelvben) <Mondatrészek közt, a stílus élénkítésére, ismételve, ill. halmozva.> [Fiatal asszonyok éneke.] Pihés, huncut, görbe, állunk | formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes fejér hátunk | meg a szemünk, meg a szánk. (József Attila) || a. <Számnevek közt, az összeadás kifejezésére:> [vmennyi]hez hozzáadva. Egy meg egy az kettő. Három meg kettő (az) öt.
2. <Toldásszerűen alkalmazott mondatrész kapcsolására v. (népies) megelőző na, no indulatszóval vagy utána következő aztán határozószóval.> Gabonát és takarmányt termeltünk, na meg paprikát. Nem bánta volna, ha Boksa Gergőt eszére térítik, meg a többi hasonló embereket. (Jókai Mór)
3. <Megismételt szavak között, állandósult szókapcsolatokban, fokozó szóként:> és, s. Hány meg hány …!: milyen (rendkívül) sok …! Száz meg száz: sok száz; ezer meg ezer: sok ezer; új meg új: minden alkalommal új; újra meg újra. Hány meg hány ismerőssel találkozunk! A szétrobbant csapatokat újra meg újra a tűzbe vezetik. (Jókai Mór) Egyetlen elhibázott lépést ezer meg ezer helyes lépés ritkán tud helyrehozni. (Tolnai Lajos) [A főügyész] napokon keresztül számolt, egész könyvelővé képezte ki magát, otthon nem tudott aludni, éjjel felkelt, s új meg új számításokat végzett. (Móricz Zsigmond)
4. <Közelre mutató megismételt névmások, határozószóik között, a pontos megnevezést vagy szabatos körülírást helyettesítő állandósult kapcsolatokban:> és. ® Ekkor meg ekkor; ennyi meg ennyi; ez meg ez: egy bizonyos, a közvetlen szövegkörnyezetben pontosabban meg nem határozott dolog, személy; ilyen meg ilyen: egy bizonyos tulajdonságú, fajtájú; itt meg itt: a közvetlen szövegkörnyezetben pontosabban meg nem határozott helyen. Azt mondta, hogy ennyi meg ennyi pénze van. Beszél az úrfi, hogy ennyi meg ennyi öreg apja volt. (Vas Gereben) Nemes Benedek Ádám úr, akit van szerencsém … bemutatni, érdemes fakereskedő – itt meg itt. (Jókai Mór)
5. <Mutató névmás v. mutató határozószó magas és mély hangú változatát összekapcsoló szóként, határozatlanságot kifejező kapcsolatokban.> Nem voltam éhes, mert a vonatban megettem, amit édesnagyanyám nekem bepakolt, megettem mind, pedig alig bírtam, de nem akartam, hogy beszéd legyen belőle, hogy ilyen meg olyan, meg hogy csak ennyi … (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas) Így meg úgy: <ki nem mondott, ill. elhallgatott szitkozódásra, fenyegetésre utaló állandósult szókapcsolat.> Hő sógor, az isten így, meg úgy – kiáltott rá édesapám, s megállította a szekeret, és felült. (Móricz Zsigmond)
6. <Nem rokon vagy éppen nagyon különböző jelentőségű mondatrészek között, alkalmi kapcsolatban, annak érzékeltetésére, hogy valamiben megegyeznek:> és, s. Hát mondd, hihetsz-e annak, | ki fűtve lakik öt szobát | falain havas tájak vannak, | meztelen nők, meg almafák? (József Attila) Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én. (József Attila)
B. <Mondatok kapcsolására.>
1. (népies) <Kapcsolatos mondatok kötőszavaként a második, illetőleg az utolsó tagmondat élén; a mondatok közt szorosabb tartalmi kapcsolat van>. Magam is így láttam jónak, meg a szüleim is ezt tanácsolták.
2. (népies) <A második tagmondat lazább kapcsolatban van az elsővel.> Meg v. na (no) meg v. meg aztán: és; továbbá, azonkívül. Az a tyúk rossz tojó volt, meg az uram születésnapjára is kellett valami húsféle, hát levágtam. Halat főznek odafönt … meghívnám, hogy tartson velünk … – Már köszönöm nagyon, … de nem lehet. Időm sincs már, meg aztán a szolgálat, szolgálat. (Tömörkény István) –21 <A kapcsolt mondat önálló mondatként felfogva.> A falu összes igényei ki vannak elégítve. Meg kell új és ingyen munkaerő. (Móricz Zsigmond) –22 (bizalmas) <Ellentétes kötőszó után, nyomósításként.> De meg: de (az eddigieket nem tekintve). Elfelejtettem szólni neki; de meg hiába is szóltam volna.
3. <Ellentétes mondatok kötőszavaként; a második helyen, kül. szembeállításban, gyengébb ellentétben:> viszont, ugyanakkor viszont, pedig; ellenben, azonban. Én kielégítem a maga kíváncsiságát, maga meg kielégíti az enyimet. (Mikszáth Kálmán) Háromnegyed kilenckor elváltak egymástól, ő ment a miniszterhez, aki ilyen korai audienciára rendelte be őt. Menyhért meg a hivatalába. (Móricz Zsigmond) || a. <A szót bizonyos fokig másra terelő új mondatban; második helyen; az előzmény(ek) és az új mondat közti szembeállítást fejezi ki:> pedig. Menj, vakard meg, Bence, kurta pej lovamat, … | Te meg, Pósafalvi, jőj be vendégemül. (Arany János) Szóval én nemességet keresek … – Én meg olyan országot keresek, ahol a nemesség nem szükséges. (Mikszáth Kálmán) || b. <Nem várt következmény kapcsolására:> pedig. Három hónapig dolgoztam itt, most meg mehetek haza. || c. <Erősebb ellentét kifejezésében:> azonban, pedig, ezzel szemben. A töltés magas volt, az árok meg mély. Előbb dicsőíti a munkát, most meg már leszólja a sárga földig … (Mikszáth Kálmán)
4. <Magyarázó árnyalatot tartalmazó mondat kapcsolására; második helyen:> pedig, most pedig, márpedig. Tízkor indultam el, most meg féltizenkettő.
5. <Főmondatot megelőző mellékmondatban, az összetett mondatok közti tartalmi kapcsolat érzékeltetésére; az alárendelő kötőszó után:> pedig. Mikor puskája van az embernek, kerüli a vad, mikor meg nincs puskája, ott ténfereg a lába alatt. (Mikszáth Kálmán) Ha rikkancs volna mesterséged, | segítnék, kiabálni néked. | Hogyha meg szántóvető lennél, | segítnék akkor is mindennél. (József Attila)
6. <Érzelmileg színezett mondat kapcsoló szavaként önálló mondatban is a beszédbeli, ill. szövegbeli előzményre utalva.> Hát az meg minek? Ejnye vajon mit szemlélhet? | Tán a fényes délibábot? | Hisz olyat már sokat látott … | Vagy a szomszéd falu tornyát? Hisz azon meg nem sokat lát. (Petőfi Sándor)
III. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a meg- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, meg- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósítására, a szóban forgó igével egyenértékű.> (Megadod?) Meg [= megadom]. (Megjöttek?) Meg [= igen, megjöttek]. Jól megvertem. Meg én, alaposan. Hol az a Gergő gyerek? … Most mondják, hogy az anyját megölték … – Hát megölték? – Meg ám. (Gárdonyi Géza)
