megáll
megáll [g-á] ige
I. tárgyatlan Mozgását, járását, működését megszakítja, abbahagyja.
1. Járását, mozgását abbahagyva állni kezd, nem megy tovább. Megáll egy szóra: rövid időre megszakítja haladását, hogy néhány szót váltson vkivel. Minden kirakat előtt megáll. A vonat nyílt pályán megállt. Úgy nekiiramodik, hogy a hetedik határig meg sem áll. Állj meg, és ne moccanj! Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál. (Petőfi Sándor) Falusi úriház udvarán megállott a hintó. (Krúdy Gyula) Már egy hete csak a mamára | gondolok mindig, meg-megállva. (József Attila) Megáll és nem mozdul, Pedig jó lenne meg nem állni, elmenni, soha vissza nem térni. (Nagy Lajos) || a. Megáll vhol: <közlekedési eszköz> járatát vhol rendszeresen megszakítja, ott egy kis ideig állva marad, hogy az utasok le- és felszállhassanak; ott van a megállóhelye. Hol áll meg a vonat legközelebb? Az autóbusz a házunk előtt áll meg. A hajó minden kikötőnél megáll. Ismerős volt … az a nagy bodzafa, | … az autóbusz ott | állt meg előtte. (Szabó Lőrinc) || b. (átvitt értelemben is, ritka) Megáll a szeme, a tekintete vmin: feltűnik, megtetszik neki vmi (, s ezért egy ideig nézi). A szemem megáll egy bolti kirakaton, egynéhány helyi képeskártyán. (Gárdonyi Géza)
2. <Mozgó tárgy, jelenség> mozgását abbahagyva egy helyben marad. A folyónál egy hónapra megállt a front. Ezen a lapályon könnyen megáll a víz. Szélcsend van, megállt a felhő. Köd állott meg alkonyattal a kémény mögött. (Krúdy Gyula) || a. <Mozgás> megszűnik; <idő> úgy látszik, mintha nem haladna tovább. Megáll vkinek a lélegzete; a ® szíve megáll; megáll a ® szívverése; megáll a szél; mintha megállt volna az idő: nem történik semmi változás. Egy fiatal szívnek, hév dobogása megállt. (Vörösmarty Mihály) Világosan érezte, hogy … a szívverése megáll, és a torka kiszárad. (Karinthy Frigyes)
3. <Gép, eszköz, üzem> működését megszünteti v. félbeszakítja; nem működik, nem jár tovább. Megáll a gép, a malom, az óra; megáll a gyár, az üzem. A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte. (József Attila) Déli harangszóra a cséplőgépek megállnak, hullámzó búgásuk elhalkul és megszűnik. (Nagy Lajos) || a. <Ész, némely szerv> nem működik tovább. (bizalmas) Megáll az eszem v. az ész v. megáll az ember esze: a) hirtelen nem tudok tovább gondolkozni; b) (túlzó) megdöbbenésemben, megbotránkozásomban azt sem tudom, mit gondoljak; megdöbbentőnek, meghökkentőnek találom a dolgot. Venni kell egy … lokomotívot, … venni hozzá adósságra egy új cséplőgépet … Honnan van joga erre egy csécsi pici kis gazdának? Az embernek megáll az esze … (Móricz Zsigmond) A szíve szinte megállt a válasz bevárásában. (Gelléri Andor Endre) || b. <Személy> nem dolgozik, nem működik v. nem beszél tovább; a megkezdett munkát, beszédet v. egyéb cselekvését abbahagyja. Megállj!: <tiltásként:> ne tedd, ne csináld tovább! Sokszor megáll a munkában. Beszéd közben megállt és várt. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. (Petőfi Sándor) Megállj, megállj, egész földet neked Adám, csak e két fát kerüld, kerüld. (Madách Imre) || c. (átvitt értelemben) Megáll vhol, vminél: nem folytatja tovább a beszédet, a gondolatmenetet, hanem annak vmely pontjánál, vmely tárgynál hosszabban időz, azt közelebbről megvizsgálja, fejtegeti. Álljunk meg ennél a kérdésnél!
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Megállj!: <fenyegetésként:> biztos lehetsz benne, hogy ezért még lakolni fogsz. No megállj, majd adok én neked! No megállj, akasztófára való felcser! (Mikszáth Kálmán)
II. A kellő ideig v. a kellő mértékben áll.
1. tárgyatlan Álló helyzetben marad v. tud maradni; nem dől el. Megáll a (saját) ® lábán. Olyan részeg, hogy alig bír egyenesen megállni. Megáll az ingó létra tetején. S Drégel valamint ama gránit orom | Rongálva ugyan, de megáll szabadon. (Czuczor Gergely) De az asztal lapja az úgy össze volt faragva, hogy az üveg alig tudott megállani rajta. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan Megáll vmiben: <hosszúkás, szilárd tárgy, eszköz> álló, rögzített helyzetben marad vmiben, amibe beleteszik v. beleütik. Úgy belevágta a bicskát a deszkába, hogy megállt benne. A kása olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál. Repül a hegyes kard … És billegve áll meg egy sorompó fában. (Arany János) || a. tárgyatlan Ott marad, ahová teszik; nem mozdul el. Itt nem áll meg a labda, hanem folyton tovább gurul. Ez a kalap nem áll meg rajta. || b. tárgyatlan (átvitt értelemben) Nem áll meg benne a szó: nem tud titkot tartani.
3. tárgyas (vadászat) Megállja a vadat: <vadászkutya> a vadat megneszelve, közelében marad mindaddig, amíg a vadász lövésre nem érkezik. Nem kedvelte azokat, akiket a vadászkutya tíz mérföldnyi kerületben „megállna”, mint a vadat. (Krúdy Gyula) A sík egen szalonka húzott át, és Zsón [a vizsla] csalhatatlan ösztönnel állta meg a vadat. (Babits Mihály)
4. tárgyas (ritka) <Próbát, harcot, támadást> végig kitartva, helytállva győzelmesen visel el; kiáll. Megállja a (tűz)próbát. Nincs, ki megállja szemét, s hademésztő karja csapásit. (Vörösmarty Mihály) || a. (tárgyas alakban tárgy nélkül is) (átvitt értelemben) Megállja, hogy … v. megállja vmi nélkül: vmely belső ingernek ellenáll. Megállja nevetés nélkül; nem állja meg szó nélkül; nem állja meg, hogy … ne(m) …; megállja, hogy egy napig nem iszik. Nem állotta meg, hogy meg ne simogassa. Mátyásék elnézték az ablakból, amint a szomszédék hányták a havat, és nem lehetett azt nevetés nélkül megállni, ahogy a kis rongyos gyerek a nagy rongyos ember tövében tüsténkedett. (Móra Ferenc) Nem evett, megállotta. (Móricz Zsigmond)
5. tárgyas (átvitt értelemben) Megállja a helyét: a) <személy, eszköz, emberi alkotás> jól teljesíti feladatát. Ha féltem is, a helyemet megálltam. (József Attila) Büszke volt arra, hogy még ügyesek a kezei …, ha munkája lenne, meg tudná állni a helyét. (Gelléri Andor Endre); b) <kijelentés, tétel> igaznak, helyesnek, érvényesnek bizonyul.
6. tárgyas (átvitt értelemben, régies) <Fogadást, adott szót> nehézségek leküzdése árán is megtart. Fogadtam és megállom, Hogy híved maradok. (Vörösmarty Mihály) Megesküdtünk, hogy a várat meg nem adjuk. Eskünket megállottuk. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Bosszúját megállja: megtorolja a rajta esett sérelmet. Álnok árulónak bosszúját megállom. (népköltés) Elhatározá, hogy boszúját megállja. (Arany János)
7. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Kijelentés, tétel> érvényesnek, helytállónak, igaznak bizonyul. Érvelésed nem áll meg. Elromlunk, nemzetestűl, ha a jóslat megáll. (Arany János) Nem hisz már senki annak, amit te mondasz. Ellenben amit én mondtam, az megáll. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. menet, sár, ütő.
megállott v. megállt.
