megállapít
megállapít [g-á] tárgyas ige -ott, -son; -ani v. (ritka) -ni
1. <Személy, csoport vmely vitás tényt, körülményt> utánjárás, kutatás, mérés, megfigyelés útján tisztáz, felderít, kiderít. A rendőrség megállapította az áldozat kilétét. A régészek megállapították a lelet korát. A kárbecslő bizottság megállapította, hogy a kár 75%-os. A falra akasztva lóg az a naptár … Néha a falról lekerül az asztalra, ha névnapot akarnak belőle megállapítani. (Nagy Lajos) || a. <Vmely eljárás vitás tényt, körülményt> tisztáz, kiderít. A nyomozás megállapította az áldozat kilétét. A történeti kutatás megállapította a világháború kitörésének okait. || b. <Észlelésének v. következtetésének eredményeként> kijelent vmit. Megállapíthatjuk, hogy fáradozásunk nem volt hiábavaló. Megállapítom, hogy a tagság egyhangúlag elfogadja a javaslatot. Meg kell állapítani, hogy ez így helyes. Igy éltem s voltam én hiába, | megállapíthatom magam. (József Attila)
2. <Értéket, szabályt, rendet, jogot> megszab. Megállapítják a búza árát, az új normákat, a gyűlés ügyrendjét. Az alakuló gyűlés megállapítja a tagok jogait és kötelességeit. A tagdíjat havonként tíz krajcárban állapította meg. (Kosztolányi Dezső)
3. (régies) Megalapoz, biztosít. Nimródi [= vadász] hírem e perctől kezdve meg volt állapítva. (Mikszáth Kálmán)
4. (ritka, költői) Megállít (2). Tinéktek adatott … Megállapitni az időnek, A mult ködébe sietőnek, Rohanó kerekét. (Arany János)
megállapítható; megállapító; megállapított; megállapíttat.
