megállapodás
megállapodás [g-á] főnév -t, -ok, -a
1. A megállapodik igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a tény, hogy vki megállapodik vkivel vmire nézve. Megállapodás jön létre; megállapodásra jutottak; megállapodást köt. Árucsere-forgalmi megállapodást kötöttek. || a. Ennek tartalma (gyak. írásba foglalva). Az a megállapodásunk, hogy …; ragaszkodik a megállapodáshoz; tartja magát a megállapodáshoz; aláírja a megállapodást. A törvény rideg akaratát többé nem állíthatja meg semmi. Emlékszik nagyságod … a tartási díjra vonatkozó megállapodásunkra? (Krúdy Gyula)
2. (népies) Megállás. [A hintó] bevergődött az udvarra …, s a megállapodás pillanatában elkezdének mindenféle mozgó tagok szabadulni ki a zsúfolt tömkelegből. (Jókai Mór) Következő napon ugyanazokkal a lovakkal visszahajt ismét, megállapodás nélkül Vásárhelyre. (Móricz Zsigmond)
megállapodási.
