megállás
megállás [g-á] főnév -t, -ok, -a
A megáll (I. 1–3, (II) 3) igével kifejezett történés, ill. az a tény, hogy vki, vmi megáll. A kerekek megállása. Itt már nincs megállás. A rendőr megállásra szólította fel a rohanókat. Verjen meg az Isten, verjen meg bennünket, Verje meg a tettünk, verje meg az álmunk, | Dunai-Tiszai régi megállásunk. (Ady Endre) || a. Megállás nélkül: a) anélkül, hogy megállna. A vonat megállás nélkül haladt át az állomáson. b) szakadatlanul, szüntelenül. Megállás nélkül dolgozott egész életében. Egyfolytában kell mondanod a leckét, megállás nélkül. (Kosztolányi Dezső) Janka … megállás nélkül fejtegette a két család közötti különbséget. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) Az a tény, hogy vki megáll (II. 6) vmit. Az adott szó megállása.
megállási.
